Fejér Megyei Történeti Évkönyv 12. (Székesfehérvár, 1978)

Tanulmányok - Erdős Ferenc: A polgári forradalom és szabadságharc története Fejér megyében 1848 – 1849

Az Ideiglenes Választmány megalakulása A miniszterelnök március 22-én kiadott utasítása értelmében a megyei kisgyűlés foglalkozott az ideiglenes választmány megalakításának kérdésével. Battyhány meghatározta a választmány feladatát, „a rend, a béke és a bizalom" fenntartását. Figyelemmel kellett kísérnie a megye belpolitikai helyzetét, s fontos szerep hárult a testületre a parasztmozgalmak megelőzésében is. 1848. március 29-én alakult meg a 10 tagból álló megyei ideiglenes választmány, elnöke az alispán lett. Még meg sem kezdhette munkáját, amikor a forradalmi átalakulás híveinek, a „jogtudó értelmiség", a liberális nemesi politika helyi vezetőinek követelésére március 30-án a választmány ismételt megalakulására került sor. Zlinszky alispán továbbra is megtartotta elnöki funkcióját, de a testület tagjainak számát kibővítették (18 fő), s az egy nappal korábban kinevezettek közül mindössze ketten maradtak a választmány tagjai. Ifj. Batthyány István e választmány tagjaként kezdte meg aktív politikai szereplését. A városi csendválasztmány képviselői mellett az irányító szerepet a liberális középbirtokosok és a nemesi származású ügyvédek töltötték be. Az alsópapság képviselőjeként Molnár József belvárosi káplán lett a választmány tagja. Első ülése — március 31-én — igen feszült politikai légkörben zajlott le. Aggasztó hírek érkeztek a megyébe; ugyanis a független magyar kormány megalakításáról és a jobbágyfelszabadításról kidolgozott törvénycikkek életbe léptetését az udvar halogatta, alapvető módosításukra törekedett. Az ország, jelentősebb városaiban zajló megmozdulásokhoz csatlakozott Székesfehérvár polgársága, a megye liberális nemessége is; a haza függetlensége nem lehetett alku tárgya. A választmány megalakulása végérvényesen felkorbácsolta az indulatokat, most elszabadultak a kedélyek; közbeszólások, felkiáltások zavarták a tanácskozás rendjét. A városi választmány megjelent küldöttei kijelentették: „. . . a fehérvári közönség között — ámbár őfelségéhez a nép jelenben is ragaszkodik — azon határozottság, azon szellem él, mely idegen és hívatlan befolyások általi elnyomást már többé tűrni nem fogja". A megyei és városi nemzetőrség gyors megszervezését a kivívott nemzeti függetlenség megvédése céljából tartották fontosnak („Hogyha netalán bekövetkeznének a nagy napok, mérkőzni férfiasan lehessen!"). A forradalmi és nyíltan Habsburg-ellenes légkörben zajló ülésen a nemzetőrségről alkotott törvényjavaslatot is megvitatták. A vita során megfogalmazódott, hogy az alkotmányos rend fenntartásában érdekelt valamennyi „becsületes" polgár legyen méltó a nemzetőri szolgálatra. A helységek nemzetőrei pedig válasszák meg elöljáróikat, tisztjeiket, mert rendkívüli esetben máris hasznos szolgálatot tehetnek. A nemzetőr sereg szerepéről, feladatáról kezdeményezett vita — a vagyoni cenzus korlátozó volta ugyan nem vetődött fel, csak általánosságban szóltak érdekeltségéről, becsületes, tiszta jellemről — azt bizonyítja, hogy a városi csendválasztmány vezetői nézeteiket illetően a liberális nemesi politikától balra álltak, mindinkább a radikálisokhoz közeledtek. A városban állomásozó zászlóalj magatartása is az érdeklődés középpontjában állott. A polgárokat nyugtalansággal töltötte el a katonák nagy mennyiségű lőporral történt ellátása. A választmány szükségesnek tartotta