Fejér Megyei Történeti Évkönyv 12. (Székesfehérvár, 1978)

Tanulmányok - Erdős Ferenc: A polgári forradalom és szabadságharc története Fejér megyében 1848 – 1849

rafusokat kívánták módosítani — „az önkénynek, sőt amennyiben abban visszaható erő is tulajdoníttatik a zsarnokságnak nyitnának tért, s a nép kívánatát ki nem elégítvén .. .".

;18 A március 23-i kisgyűlés résztvevői ama meggyőződésüknek adtak hangot, hogy a király az úrbériséget megszüntető törvényjavaslatot szentesíti. A falvak lakosságának lecsendesítése, megnyugtatása érdekében saját hatáskörükben intézkedtek az országgyűlés egyes törvényjavaslatainak kihirdetéséről. Utasították a szolgabírókat, hogy a következő közgyűlésre a helységek bíráit, jegyzőit és egy „közlakost" rendeljenek Székesfehérvárra. A megyei tisztikar vezetői a központi utasítás megérkezése előtt cselekedtek, mert az általános néphangulat ezt szükségessé tette. Különben is a földesurak — mint Mór esetében is láttuk — a törvényjavaslatokat elfogadásuk után uradalmaikban kihirdették. A megyei adminisztráció vezetői elsődlegesen az országgyűlésen elfogadott törvényjavaslatok értelmezése, megértése szempontjából tartották fontosnak a nemesi közgyűlésen a nép képviselőinek, helyi vezetőinek megjelenését. Batthyány Lajos március 23-i rendelkezése ezt a folyamatot meggyorsította. Felszólította a törvényhatóságok vezetőit, hogy a közteherviselésről, a papi tized eltörléséről és az úrbéri viszonyok megszüntetéséről szóló törvényjavaslatokat azonnal hirdessék ki, hozzanak létre egy bizottságot, amelynek tagjai az említett törvényjavaslatokat a nép körében publikálják és megmagyarázzák. A miniszterelnök rendelkezése nem volt ellentmondásoktól mentes. A törvényjavaslatok kihirdetésével megbízottaknak a törvények szentesítéséig úrbéri tartozásaik és szolgáltatásaik teljesítésére kellett felszólítaniuk a jobbágyokat. Ugyanakkor a földesurakat — az úrbéri szolgálatok megtagadása esetén — a nyers erőszak alkalmazásától vissza kellett tartani. Batthyány március 17-i rendelkezésében a törvények szigorú alkalmazását kérte a lázítók, a felkelést szítok ellen. Most arról szólt: amennyiben a mozgalmak túllépnék a szolgáltatások megtagadását, úgy a „törvényes eszközökhöz" csak a legnagyobb óvatossággal folyamodjanak. Március 25-én alakult meg a 36 főből álló küldöttség, amelynek tagjai nagyrészt a forradalmat közvetlenül megelőző politikai küzdelmek során ellenzéki magatartásukról voltak ismertek. A kisgyűlés határozata értelmében primer feladatukon túlmenően rendszeres kapcsolatot tartottak fönn a megyeszékhellyel. A helységekben tapasztalt hangulatról, a közállapotokról jelentésben számoltak be az alispánnak.'

9 A szabad királyi város polgársága március 20-án népgyűlést tartott. A városháza előtt soha nem látott hatalmas tömeg gyűlt össze. A népgyűlés határozatai a megismert törvényjavaslatok szellemét fejezték ki. Az országgyűlési követek jogi státusának vitájában követelték a város követeitől; jelentsék ki „az egész követi karral egyetemben", hogy a nemzet és a nép képviselői. A népgyűlés a természetjogra történő hivatkozással „viszszavette" azon elidegeníthetetlen jogát, amely szerint a nép képviselőit többé nem zárt testület (a város tanácsa), hanem maga a nép utasítja. A város polgársága az eddigi rendőrséget a vagyon- és személybiztonság fenntartására nem tartotta elegendőnek, ezért egy bizottmányt hatalmazott fel a rend, a béke biztosítására. A megalakult bizottmány elnökévé Miskey Ferencet, a város polgármesterét nevezték ki. A bizottmány tevé-