Fejér Megyei Történeti Évkönyv 12. (Székesfehérvár, 1978)

Tanulmányok - Heiczinger János: Fejezetek a cigánykérdés alakulásáról

gével együtt Fehérvárra 'utaztatták'. A vajdának úgy látszik nagyon jó dolga lehetett Alcsúton, el is volt látva mindennel, mert újabban ismét bútor és csecsebecse érkezett számára Alcsútról, többek között egy másfél kiló súlyú vert ezüstből készült borkulacs, csutora, mely testvérek között is megér 160—180 forintot, továbbá egy elegáns, vörösbőr pamlag, egy nagyobb arany keretű velencei tükör, mintegy tíz darab értékes kép stb. De ami a legfőbb 320 forint bankó is volt a csomagban, hogy a rendőrség váltsa ki a vajda cókmókját, amit már Fehérváron becsapott a zálogházba. A rendőrség a bútorzatot átadta a vajdának, a 320 forinton a zálogházból kiváltotta a vajda holmiját. A cigány vaj dán is beteljesedett hogy sors bona nihil aliud. Csak jó sors, semmi más."

202 Mindezek után nem csodálkozhatunk a következő híradáson, mely a Vajdáék útlevele címen látott napvilágot. „Nem csak Alcsútot, de NagyMagyarországot is megunta a vajda szépséges felesége; tegnap járt a rendőrségen Kolompár Györgyné és előadta tervét: Külföldre szeretnék menni, útlevelet kérek. Kinek a részére, szólt az alkapitány. A családnak. Hol a családja? Itt is, Alcsúton is, meg mindenütt. Hát hányan vannak? Hát az egész cigányság. Az alkapitány igen tág felfogásnak tekintette ezen kijelentést, és megmondotta, hogy akkora család részére nem adnak a minisztériumban útlevelet. Akkor én sem megyek, a Gyuri sem megy, várunk 3—4 hónapig, hogyan dől el a sorsunk Alcsúton, mondja a vaj dáné és sarkon fordulva kiment a hivatalból. Az alcsúti döntésnek emlegetése úgy hisszük csak fifika, mert abban már végérvényesen döntött a váli főszolgabíró. Eszerint pedig Kolompárék hazája Alcsútot kivéve a széles világ."'-™ ötnegyed év múlva már a Cigány vajda vége című cikkből megtudjuk, hogy „még nem is olyan régen Lakatos Gyuri, József főherceg Alcsútra telepített cigányainak vajdája nagy hetykén járta a várost ezüst gombos dolmányában, nagy ezüst fejű vajdabotjával. Eleinte megbecsülték magukat, de kedves feleségével. . . Füster kárpitos üzletéből akart nagy mennyiségű szövetet ellopni, de rajtacsípték, és a família megugrott a városból. . . Lakatos Gyuri népével együtt a Mosón megyei Köpcsényben nagy rablást követett el és a győri csendőrség a magyaróvári járásbíróság fogházába szállíttatta. A vizsgálat folyamán . . . Lakatos Gyuriban felismerték a harmadfélévvel ezelőtt Szil községben elkövetett rablógyilkosság tettesét. Az apja, Lakatos Mihály is összeütközött a csendőrökkel, mikor 8 kocsival országos vásárra igyekeztek, mit a csendőrök megtiltottak neki, erre megtámadta a csendőröket, akik Lakatos Mihályt lelőtték."

2

"

4 A hüsselő vajda már a címben tudtunkra adja a család sorsának beteljesedését. ,,A pozsonyi törvényszék megkereste Székesfehérvár hatóságát Lakatos György vajda, továbbá Lakatos Ferenc és ifjú Lakatos Dódi cigányok vagyoni és erkölcsi bizonyítványáért, kik lopás, rablás és gyilkosság bűntette miatt kerültek a törvényszék börtönébe."

20,5 Ahogy nem hozta meg a várt eredményt Kolompár Lakatos György vajdává tétele — mert az eddig országhatárt és magántulajdont alig ismerő cigányok az ő szavára sem váltak meghunyászkodó és a parancsolok szavára látástól vakulásig dolgozó summás munkásokká — azonképpen elcsapatása sem szüntette meg a zavarokat Alcsúton és a cigányokkal benépesített pusztákon. Ezt két, ugyanaznap kelt tudósítás is tanúsítja. „Az