Fejér Megyei Történeti Évkönyv 12. (Székesfehérvár, 1978)

Tanulmányok - Heiczinger János: Fejezetek a cigánykérdés alakulásáról

olyan pislogást vitt véghez, miket azonnal megértve, a segédtisztet távozásra kértem. No mi baj van? Baj van, nagy baj van fenséges uram! És mi legyen az? Az ellenség a hátunk mögött meg akar lepni bennünket. De hisz az előőrsök ki vannak állítva és azok semmi gyanúsat nem vettek észre. Mert még messze az ellenség, de ha már itt lesz, akkor vége az előőrsnek és végünk lesz nekünk is, jaj fenséges uram! De hát mond, honnan tudod te mindezt. Méltóztassék az ablakhoz lépni fenséges uram! Tetszik látni azt a sok madarat, hogy repül ki az erdőből dél felé? A hold éppen akkor bukkant ki a felhők közül és én kíváncsian néztem a repülő madarakat. Látom fiam! No hát fiam? Hát fenség a madarak nem alusznak éjjel épp úgy, mint az emberek? Bizony alusznak és nem repülnének most, ha az erdőben csend volna. De jön az ellenség, háborgatja a madarakat és azért repülnek dél felé az erdőből. Jól van fiam, csak eredj vissza a helyedre. Alig hogy a cigány eltávozott, rendeletet adtam ki, hogy az előőrsöt erősítsék meg és harcra készen álljon a tábor. Nem telt el még egy óra sem, az előőrsök puskáinak ropogása már jelezte az ellen támadó közeledését. Így lett táborunk megkímélve az éjjeli meglepetéstől, s ezt egy cigány természetes észjárásának és megfigyelő tehetségének köszönhettük."

187 József főherceg 1868-ban a király megbízásából megszervezte a magyar királyi honvédséget, melynek főparancsnoki tisztét viselte élete végéig. A cigányokkal való foglalkozáshoz ezután is hű maradt. Megírta a cigány nyelvtant, amit az Akadémia adott ki 1888-ban, de megjelent a Pallas Nagy lexikona IV. kötetének mellékleteként is. A bibichegyi gyilkosság áldozataként már megemlített Nagyidai Sztojka Ferenc közreműködésével összeállította és 1886-ban Kalocsán, 1890-ben Pakson kinyomtatta a vándor vagyis kolompár cigányok gyökszótárát. Ezen érdemei elismeréséül az Akadémia tagjai sorába emelte, a pesti és a kolozsvári egyetem pedig díszdoktori címmel tüntette ki. A Habsburg-uralkodóház nádori ágának Magyarországon, a Fejér megyei Alcsúton, a régi Pálos-rendi területen nagy birtokai voltak. József főherceg sokat tartózkodott e birtokon, ahol gyakran került érintkezésbe úgy a régen itt élő, mint az itt átvonuló cigányokkal. Utóbbiak szívesen keresték fel ügyes-bajos dolgaikkal, ő igyekezett segíteni rajtuk. Mivel az alcsúti és a budai palotabeli levéltár a háború folyamán elpusztult, József főherceg pedig a cigányok körüli dolgairól alig valamit közölt, másodkézből származó értesülésekre szorulunk. Ilyen az a levél, amit Ponori Thewrewk István hírlapíró — aki a cigányügyekben a sajtófőnök szerepét töltötte be a főherceg mellett — olvasott fel, mikor az Akadémia gyászülésen emlékezett meg a főherceg elhalálozása alkalmából. Ebben az 1887. március 23-án kelt levélben azt írja Thewrewknek, hogy ,,Alcsúton van három megmagyarosodott család: Torma, Járóka és Balog. Göböljárás pusztámon a Sarlai. Látszik rajtuk az indus típus, de nem szeretik hallani, hogy őseik nem magyarok voltak"

188 A nevek ismerősek abból a névsorból, melyet közöltem Mária Terézia és II. József uralkodása alatt Fejér megyében megtelepített cigányokról. Ebből is látszik, hogy bár érdeklődése főleg az oláh cigányok felé irányult, a megmagyarosodottakat is felkarolta. Erre mutat a következő híradás: „József főherceg a bicskei Jancsi bandának, aki egy ebédnél az asztal felett muzsikált, igen díszes kiállítású egyenruhát ajándékozott. A 12 tagból álló banda ezután már