Fejér Megyei Történeti Évkönyv 12. (Székesfehérvár, 1978)

Tanulmányok - Heiczinger János: Fejezetek a cigánykérdés alakulásáról

Rupa Ferencet 4 évi, Jakab Mikula Lajost, 4 évi, Horvát Lizit 3 évi, Kolompár Julit 2 évi, Bruncik Marit 5 és V2 évi, Sztojka Kolompár Sándort és Kalányos Józsefet 3 évi, Horvát Pétert 5 évi, Kolompár Lusztig Jusztit 2 évi fegyházra, a 15 éves Punci Bruncig Antalt 1 l

/2 évi fogházra ítélte a törvényszék.

18

'' Ilyen hírekből kötetszámra lehetne összegyűjteni azon kor újságaiból. Néha vidámabb is akad köztük, mint az, mely arról szól, hogy Rafael György jászberényi üstfoltozó cigány az alább közölt kérvényt küldte Bécsbe, I. Ferenc József kabinetirodájának: „Császári és királyi Felség! Alulírott dicső királyi széke elébe bátorkodik avégett legalázatosabban folyamodni, hogy őt Fáraó király ivadékai királyává legkegyelmesebben kinevezni méltóztasson. Legalázatosabb kérelmemet a következőkkel indokolom. Fáraó maradványai Ausztria—Magyarország, a közös haza területén szanaszét bolyonganak, nem akarnak törvényt ismerni, sem dolgozni, hamis nevekkel vándorolnak faluról városba. Én mint Fáraó egyenes leszármazottja, unokája meg akarom őket hódítani és hű állampolgárokká tenni, hogy önkénytes hadkötelezettek legyenek, csak azt akarom kivinni, hogy ne mnjenek egyik faluból a másikba, hanem beolvadjanak az ország díszes népe közé és őket szeretve, tanítva Felségednek valóban hű szolgáivá alakítom. Minden alkalommal fő törekvésem lesz, hogy azon hűséget és ragaszkodást, melyet Felséged császári és királyi személye iránt mindenkor tanúsítottam és mellyel szeretett hazánk iránt viseltetem, ezután is cselekedjem. Jászberény, 1888. Augusztus 31. Császári és Királyi Felségednek legalázatosabb és legengedelmesebb hű szolgája, Rafael György, I. kerületi rézműves lakos."

1813 De a fáraó utódai nem szorultak ilyen önjelöltekre. Akadt patrónusuk az Osztrák—Magyar Monarchián akkor uralkodó Habsburg—Lotharingiaiházból is. Mária Terézia magyar királynő és Lotharingiai Ferenc német— római császár dédunokája, II. Lipót magyar király unokája, József főherceg nádor és felesége Mária Dorottya würtenbergi hercegnő fia, József Károly Lajos főherceg személyében, aki Pozsonyban született 1833-ban. 12 éves korában már a jász-kun huszárezredben hadapród. Húszévesen pedig őrnagyi rangban az egri 60. császári és királyi gyalogezred zászlóaljparancsnoka. Alakulatában sok cigány volt, akik katonaidejük nagy részét a fogdában töltötték apró-cseprő szolgálati vétségek miatt. Ennek okát kutatva rájött, hogy ezek az emberek sem a német szolgálati, sem a magyar ezrednyelvet nem értik, s ezért bonyolódnak folyton vétségekbe. Hogy közelebb férjen hozzájuk, egy német nyelvű könyvből tanulni kezdte a cigány nyelvet. Az így kezdődött barátságnak később hasznát is vette. Az 1866. évi osztrák—porosz háborúban már vezérőrnagy és hadosztályparancsnok. Ekkor történt — miként maga leírta: „Egy cseh helység mellett ütöttük fel táborunkat. A vidék hegyes és erdő környékezte. Az éjszaka beálltával, megtéve a rendes elővigyázatot, a tábor nyugovóra tért. Csak én dolgoztam még lakásomon, egy paraszt szobájában. Éjfélre járhatott az idő, mikor a ház előtt Halt! Wer da? kiáltás hallatszott. Utána hosszabb beszélgetés. Behívom a segédtisztemet s utasítom: nézze meg, mi baj van odakint. S jön a válasszal, egy cigány katona kíván beszélni fenségeddel, de csak négyszemközt. Mit akar? Nem tudjuk fenség, nekünk nem mond semmit. Nohát jöjjön be, s a cigány nemsokára előttünk állott. Mielőtt azonban szólni kezdett, fejével olyan mozdulatot tett, és szemével