Fejér Megyei Történeti Évkönyv 12. (Székesfehérvár, 1978)
Tanulmányok - Heiczinger János: Fejezetek a cigánykérdés alakulásáról
arrói dönt, hogy „amennyiben kérdés merülne fel a nem katolikusok mikénti nevelése felől, az a kegyes királyi óhaj, hogy a katolikus cigánygyermekeket katolikus parasztoknál, a nem katolikusokat pedig nem katolikusoknál helyezzék el az előírt nevelésre. Abban az esetben pedig, ha katolikus cigánygyermeket nem katolikushoz kellene adni, az ilyen gyermeknek az igazi hitben való nevelésére a helyi plébánosok ügyeljenek és a nem katolikusok semmi esetben ne akadályozzák a plébánosok ezen nevelés ügyében történő felügyeletét. Ezen felül, abban az esetben, ha akadna árva, elhagyott nem katolikus vagy bizonytalan vallású cigánygyermek, azokat is katolikusokhoz adják, a katolikus hitben történő nevelésre". 153 Fejér vármegye magisztrátusa még ebben az évben kérdést intézett a helytartótanácshoz, hogy a cigánygyermekek után járó tartásdíjat a hadi- vagy a házipénztárból kell-e fizetniük? Az 1774. június 23-án kelt válasz bizonyára nem nyerte meg tetszésüket: „. . . a kérdéses napi garast a vármegye házipénztárából utalják ki, ámbátor ezideig a cigány nép alig adózott, ezért nem lehet egybevetni a többi adózókkal, mégis az említett pénztár könnyebbségére minden igyekezetet arra kell fordítani, hogy ezen gyermekeket, amíg zsenge koruk miatt éltük fenntartására képesek nem lesznek, addig is fogják őket szolgálatra ingyenes élelmezés és ruházat fejében, miáltal a házipénztár mihamarabb mentesül tartásuk terhétől." 1 '' 1 Természetes, hogy a cigányok vándorlása nem szűnt meg egyik napról a másikra. Nem telepedtek meg a magyarországiak sem, és külföldiek is jöttek csapatostól. Ezért a vármegye ismételten kapott ilyenféle intimátumokat: ,,A gyakorlat azt bizonyítja, hogy azok az intézkedések, melyekkel a császári és királyi német tartományokat oltalmazni akarták a kóborlóktól, kétségen felül eredménytelennek bizonyulnak, ha az ilyen embereket útlevéllel látják el. Evégből legfelsőbb királyi parancsra elrendeli ezen királyi helytartótanács, miszerint teljesítsék azokat a rendelkezéseket, hogy a kóborlóknak, különösen pedig azoknak, akiket eddig cigányoknak neveztek, ha csapatosan tűnnének fel, ne engedjenek útlevelet váltani". 1 '" Már a kohonesztálást kimondó parancs kiadásakor sejthető volt, hogy végrehajtását a céhek fogják leginkább akadályozni. Ez be is vált, mert ahogy a helytartótanács számon kérte a municipiumoktól, hogy ez irányban mit végeztek, Székesfehérvár szabad királyi város tanácsa azt válaszolta, hogy 1777. május 20-ig „egy cigánygyermek sem jelentkezett, hogy magát mesterség tanulására adta volna. Ennek folytán a helytartótanács június 18-án meghagyja a vármegyének, hogy „minden legjobb módon igyekezzenek a területükön lakó új parasztok gyermekei közül a valamelyik mesterség tanulására alkalmasnak látszókat, az alapvető rendelkezések értelmében, iparra való tanítás céljából, a szóban forgó város területén levő céheknél elhelyezni, ezért lépjenek egyetértésre a város vezetőségével". 150 Fejér vármegye közgyűlése július 18-án tárgyalta az ügyet és úgy döntöttek, hogy „az új parasztoknak eddig szüleiknél rejtezkedő gyermekei közül az iparra alkalmasnak látszókat a fehérvári céhbeli mestereknél kell elhelyezni, ezért az illetékesek jussanak egyetértésre a város két bírájával". 1 ' 1 ' Ez a megegyezés úgy látszik,, nem sikerült. Mert Kiss György bíró kilenc szenátor társa aláírásával még 1780. január 3-án is azt jelenti, hogy „ezen népből városunkba senki sem telepedett meg, ennélfogva kívül
