Fejér Megyei Történeti Évkönyv 12. (Székesfehérvár, 1978)

Tanulmányok - Heiczinger János: Fejezetek a cigánykérdés alakulásáról

állunk az ügyön".

138 A császári hadsereg nevelő hatásából is minél többet akartak az illetékesek a cigányoknak juttatni, ezért 1780. február 3-án elrendelték, miszerint „a cigányoknak az ezredeiktől való elbocsájtása ügyében legfelsőbb helyről kibocsátott előterjesztésre ő szent királyi felsége haditanácsa útján elrendelte, hogy a cigányok elbocsátását nemcsak beszüntessék, hanem a már elbocsátottakat, amennyire jószerivel lehet, küldjék vissza az ezredeikhez".

1

'" Csak jóval később, az 1783. december 15-i közgyűlés jegyzőkönyve világítja meg az előbbi intimátum értelmét, mint az a helytartótanács 10787. számú intimátumából is kitűnik: ,,. . . csak hatévi szolgálat után és ha ezen idő alatt becsületességükhöz kétség nem fért, vagy ha megélhetésük földműveléssel vagy ipari munkával biztosítható, szabadságolhatják, máskülönben a csapatuknál kell tartani őket".

160 Az akció megindulása óta alig érkezett a vármegyéhez olyan intimátum, melynek utolsó mondata ne sürgette volna a magisztrátus beszámolóját eddigi munkájáról. Mint olvastuk, ezt a jelentéstételi kötelezettséget szabályozták, és az év első napjára s a közepére rögzítették; a zsinórmértékben annak formáját is megszabta a helytartótanács. Ennek első rovatába a helység neve, a másodikba a cigány család fejének a neve, a harmadikba a gyermekek neve, kora, esetleg foglalkozása került. A következő rovat arról adott számot, hogy a falusiak utcáján, velük egy sorban lakik-e, és nem valami félreeső helyen levő putriban, majd hogy úgy öltözik-e, mint a többi falujabeli. A rákövetkező rovat azt mutatta, hogy telkes jobbágy-e és mekkora telekben ül, vagy csupán zsellér, és a maga házában lakik. Számot adott a kimutatás arról is, hogy miből él, fizet-e adót, és melyik kasszába mennyit? Ismerve a szolgabírák ügyvitelének mibenlétét — ahol a járását bekocsizó tisztviselő kocsijának bakján ülő hajdú lába között szorongatott pálcakötegnek nagyobb szerepe volt, mint az írnoknak — természetesnek foghatjuk fel, hogy ezek a jelentések csak vontatottan jutottak el a helytartótanácshoz. 1777 őszén még követeli Fejér vármegyén az eddig esedékes jelentéseket, de 1778. január 3-án már így ír a vármegyének: ,,. . . az új parasztokról uraságotok által december 15-én ide felterjesztett táblázatos kimutatás felülvizsgálatából megelégedéssel állapítja meg ezen királyi helytartótanács, hogy Fejér megyében a cigány népség megrendszabályozásának az ügyét mindenestől fogva buzgón és az e célra előírt alapelvek szerint, ebből kifolyólag már-már jó eredménnyel és előrehaladással intézik, melyek felől ő szent királyi felségének nem mulasztja el ezen királyi helytartótanács alázatos jelentését biztosan megtenni".

11

'

1 Hasonló dicséretben részesül a vármegye a következő esztendőben is. Alig nőtt azonban a vármegye feladatához, a helytartótanács máris megemeli a mértéket. 1779-ben javaslatot tettek a királynőnek, aki „kegyesen belátta, hogy ezen népnek megrendszabályozása dolgában a végső célul előterjesztettekhez a köz érdekében serényen hozzá kell fogni és nem elég utólag sajnálkozni. Egyben jóságosan elrendelni méltóztatott, hogy a jövőben minden vármegye és kerület az itt mellékelt minta szerint tegye meg az esedékes félévi jelentését. Ezen királyi helytartótanács a kegyes király parancsából meghagyja, hogy a jövőben a mellékelt minta szerinti jelentéseiket küldjék be az előírt időben. És e kegyes zsinórmértékkel megegyezve az adó kivetésének mikéntjében ügyeljenek a hadi- és házipénztárak rendjére, ezek járandóságát megkülönböztetve és elkülönítve a