Fejér Megyei Történeti Évkönyv 12. (Székesfehérvár, 1978)

Tanulmányok - Heiczinger János: Fejezetek a cigánykérdés alakulásáról

veinek, nehogy tehát a kóbor a megállapodottal, a bűnös az ártatlannal egyformán bűnhődjék és azzal, hogy a lovak tartását valamennyinek megtiltjuk, elvegyük a gazdálkodás szokásos eszközeit és az élet lehetőségének megvonásával a korábbi állandó lakás nélküli koldulásra hajlamos élet folytatására kényszerítjük őket. Előbbi indokból a közgyűlés ez időtől fogva ezen új parasztoknak nem tiltja, hogy lóról gondoskodhassanak, sőt inkább jóindulatúlag engedélyezi azoknak és olyanoknak, kiknek nemcsak házuk van, hanem a földesuraknál jobbágyi kötelezettség alatt vannak. Mivel pedig a helytartótanács azt is előírta, hogy a vármegye az új parasztoktól fejadót ne vegyen, hanem adózzanak, ezen indokból az osztó igazság értelmében a többi adózók gyakorlatának módján, ne csupán a lovak, hanem más vagyoni tehetségük alapján is írassanak össze a falun élők, akik a helység közösségében vannak, a szolgbírók által, hogy a szokásos adózás alá vonathassanak."

1

'

11 Mivel a lótartás feletti vita kedvéért előreszaladtunk, térjünk vissza 1761. december 16-ig, mikor a helytartótanács a következő rendeletét küldte el a vármegyének: „Mivel őfelsége kegyesen felismerte, hogy a kóborló és eddig lopásból és rablásból élni szokott, az igaz hit alapelemeivel alaposan át nem itatott és az államra terhes cigány népségnek megrendszabályozása, az országnak előmenetele érdekében megtett, említésre méltó és üdvös munkának folytatását minden erővel elő kell mozdítani, ezért megparancsolta, hogy a cigányok nemzetségének nevét mindenütt el kell törölni és ezt országszerte ki kell hirdetni, és azok számára, kik ezek után is úgy nevezik ezen érintett cigányokat, büntetést kell kiszabni. Emellett rendeljék el, hogy ezen nép tagjait ezután minden késleltető nehézség nélkül fogadják be az iparosok céheikbe. ö császári és királyi felsége ezen rendelkezéséről a királyi helytartótanács uraságotokat azzal értesíti, hogy azt területükön hirdessék ki és gondoskodjanak megfelelő büntetésről a bűn elkövetői számára. Az említett cigányoknak megrendszabályozásánál a legnagyobb erőt arra kell fordítani, hogy ezen népet tiltsák el jelenlegi, az ország lakosai számára igen ártalmas és károkat okozó kóborlástól. Evégből őfelsége kegyesen elrendelte és megparancsolta, hogy ezen cigányokat állandó lakhelyre kell szorítani és ezt tartósítsák állandó zsinórmértéknek, továbbá leszögezvén és meghatározván ezt, az ezen vagy másutt röghöz kötött cigányok egyikének sem lesz szabad egyik helyről a másik helyre munka, vagy mesterség keresése vagy végzése, vagy bármi más címen vándorolni, útlevelet nem szabad váltani. Ezután, ha valakinek közülük azt rendelnék, hogy helyezze magát valamelyik földesúr pártfogása alá és ezen dologba az belemenni hajlandó, őfelsége kegyesen parancsolja, hogy a vármegye magisztrátusa a magukat ily módon elkötelezett uraságokkal a dolgot vigye oda, hogy a pártulfogott cigányoknak, vagyis akiknek egyrészt biztos munkát, másrészt évi fizetést adni szoktak, jelöljenek ki helyet birtokaikon állandó lakóhelyül, gondoskodjanak, hogy segítségükkel házat építhessenek, hasítsanak ki megművelésre telket, azok számára pedig, akik valami mesterséghez értenek ^mint mondják, leginkább kovácsok) ennek gyakorlását ne csupán engedélyezzék, hanem valami költséggel segítsék is hozzá őket annak végzésére. A többi cigányoknak pedig, akik egyetlen földesúr védelme alatt sincsenek, uraságok úgy intézzék dolgukat, hogy a megye területén valamely helységbe, amennyiben ilyenek találhatók, jegyezzék be őket az általuk űzött mesterségre, hogy így végre a helység többi lakosaival egy sorsban és közösségben élvén arra szorulnak, hogy feleségük és gyermekük élete fenntartásáról fáradhatatlan munkával gondoskodjanak. De egyáltalán ne nyújtsanak lehetőséget arra, hogy egyik helyről a másikra vándorolhassanak, evégből számukra ne adjanak útlevelet, miért is a lótartást, mellyel az egyik helyről a másik helyre való vándorlásba kezdenének, és könnyebben lophatnának és rabolhatnának, ne engedélyezzék. Az erdélyi oláh cigányoknak (mint rosszabb fajtájú embereknek) nem engedélyezi a bevándorlását Magyarországra, hanem a harmincados helyek és a nevezett fejedelemség végein levő helyekről, ahol megjelennek, vissza kell űzni őket, visszatérítésre kényszerítve Erdélybe. És ezen, ily módon megfogalmazottakkal