Fejér Megyei Történeti Évkönyv 12. (Székesfehérvár, 1978)
Tanulmányok - Heiczinger János: Fejezetek a cigánykérdés alakulásáról
réten. Ugyanezen hónapban előbb András, később Mihály herceg látogatott el Mons-ba. Egy cigánycsapat, melynek vezetője mint az egyiptomi Latinham hercege mutatkozott be, megjelent Tornais-ban. a király városában is. A város bőkezűen tizenkét aranyat, élelmezésükre pedig kenyeret, bárányokat és sört adott. Ezért a cigányok a következő év tavaszán is visszatértek, amikor a város lakóit nappal lovasmutatványokkal és jövendőmondással, éjjel pedig annak látványával szórakoztatták, hogy miként alusznak összebújva egy csomóban. Lovakat is csereberéltek.''' Ezalatt Mihály herceg Svájcban maradt hordái 1422-ben a bázeli kantonban levő Wiesenthalt kirabolták, amiért az egész kantonból kiűzték őket.'"' A Svájcban tartózkodó András herceg 1422 nyarán csapatával felkerekedett és elvonult Itáliába. Az első feljegyzés útjáról Bolognából maradt ránk. A História miscella Bononensis szerint: 1422. július 18-án egy András nevű egyiptomi herceg jött Bolognába asszonyokkal, gyermekekkel és hazája ferfiáival, jó száz személy. Megtagadta a Krisztus hitét, és a magyar király elvette a földjeiket. Ez a herceg elmondta, hogy a király vissza akarja téríteni őket a keresztény hitre és őt körülbelül négyezer emberével megkereszteltetni, mert ha nem keresztelkednének meg, meg kell halniuk. Ugyanazon magyar király, aki meg akarja őket újból kereszteltetni, azt is akarja, hogy hét évig bujdossanak a világban. A magyar királytól arra is parancsuk van, hogy a hét év alatt, míg vándorolnak, lophatnak és ezért nem lehet törvényt tenni felettük. Bolognában a porta di Galera körül tanyáztak le és a kapu alatt aludtak a herceg kivételével, aki az Albergo di Re-ben foglalt szállást magának. Bolognában tíz napig időztek. Ezalatt sok nép ment oda, hogy megcsodálja a herceg feleségét, aki tudott jövendőt mondani. És azt is megmondta, hogy az illető mire viszi az élete folyamán, kit szeret, hány gyermeke lesz, jó vagy rossz lesz-e a felesége és más efféléket. Nagyon soknak megmondta az igazságot és akik odamentek jósoltatni, kevesen mentek el úgy, hogy meg ne lopták volna őket. Az asszonyok bementek a városba, a fellegvárba, betolakodtak a lakásokba, néhányan elmentek a boltokba és kinézték, hogy a következő alkalommal majd mit lopnak el." Ez a csapat augusztus 7-én már megérkezett Forliba. Erről a Chronicon Fatris Hyeronnimi ezen szavakkal emlékezik meg: „Ezen 1422. esztendőben valami népek jöttek Forliba, kiket a császár küldött, mert vissza akarják kapni a mi vallásunkat. Hat napig voltak Foriiban és miként, hallottam, azt mondották, hogy Indiából valók. Innen két nap múlva tovább álltak ezek a nem annyira jó erkölcsű, mint inkább oktalan baromi tolvaj népek. Körülbelül kétszázan voltak, férfiak, nők, gyermekek és Rómába mentek a pápához." 3 ' Forli városának a Scriptores Rerum Italicarum című gyűjteményes munka XVIII. kötetében foglalt krónikája ezen sorai az utolsó nyomok ebben az irányban. Rómában mindössze egy tér, a Piazza dei Zingari emlékeztet rájuk. A vatikáni levéltárban nem található feljegyzés ottjártukról. Általában azonban az a vélemény, hogy V. Márton pápa fogadta a cigányokat, és teljesítette kérelmüket. Eddig ugyanis főleg csak a Zsigmond római király uralta területekre merészkedtek, de a római út után már benyomultak a francia, spanyol és angol királyságokba is.
