Fejér Megyei Történeti Évkönyv 12. (Székesfehérvár, 1978)

Tanulmányok - Heiczinger János: Fejezetek a cigánykérdés alakulásáról

Cigányok Itáliában később is megfordulnak, még a század második felében is. így 1470 és 1485 között Capri urának engedélyével a kisegyiptomi grófok, 1494-től 1499-ig pedig egy szaracén herceg és grófok jártak Piemontban. Itt ezüstöt kaptak annak fejében, hogy nem tartottak igényt elszállásolásra.'

10 De térjünk vissza német földre. Ofeliusnak a Rerum Boicarum Scriptores című munkájában található Diarium Seocennale szerzője Andreas Presbiter Ratisbonensis az 1424. esztendőről ezt írja: „Ezen idő tájban bujdosott földünkön kóborolva a cigányok népe Régensburg környékén. Férfiak, nők, gyermekek, harminc körül váltakozva, néha kevesebb. Ez a nép sátrat ütött a mezőn, mivel a városokba nem engedték be őket lakni. Ugyanis ügyes tolvajlással eltulajdonították mások javait. Ez a Magyarország tájékáról eredő nép azt állította, hogy amikor Krisztus urunk emlékezetes futásának jegyében elmenekült Heródes elől, aki megölésre kereste őt, zarándokolnak. Azt is mondják felőlük, hogy az ország titkos kikémlelői. Van ennek a népnek Zsigmond királytól levele, melynek egy papíron levő példányát ide csatolom a krónikához: Mi Zsigmond, isten kegyelméből római császár, Magyarország, Csehország, Dalmácia és Horvátország stb. királya, üdvözletünket küldjük minden híveinknek, nemeseknek, katonáknak, várnagyoknak, tiszttartóknak, a szabad királyi és mezővárosokban lévő adófizetőknek és azok bíráinak a királyságban és a mi birtokainkon. Hívünk László, a cigányok vajdája, más közülükvalóknak tekintendőkkel itt Szepesen azon kérelmüket terjesztették elő, hogy méltóztassunk felőlük bőségesebb kegyelmünkkel gondoskodni. Honnan is, kérelmük elolvasása nélkül, elvégeztük számukra engedélyezni, hogy ha ez a László vajda és népe a mi uradalmunkba, tudniillik városainkba megérkeznék, arra az esetre az ott levő hűségteknek erősen meghagyjuk és megparancsoljuk, hogy ezen László vajdát és az alája tartozó cigányokat kifogás és bármiféle zavar nélkül befogadjátok és megtartóztassátok, sőt mindenféle bántalmazástól megvédelmezzétek. Ha pedig közöttük támadna bármiféle civódás vagy zavar, abban nem ti, sem pedig közületek bárki, hanem egyedül László vajda tehet ítéletet vagy adhat felmentést. Megparancsoljuk, hogy ezen levelünket elolvasása után a felmutatójának mindig visszaadjátok. Kelt Szepesen, 1422-ben, a Szent György napja előtti vasárnapon. (IV. 19.)" A regensburgi krónikás az 1428. esztendőről is feljegyezte, hogy „ebben az esztendőben ismét eljött a cigányok népe Régensburgba, felütötte sátrait és ott lakott a Máté evangélista napja utáni hétfőig (IX. 23.)"

3

' A bázeli kantonból kiutasított Mihály herceg neve 1425-ben ismét felbukkan. Ekkor ötven lovassal és ötszáz emberrel Westfálián keresztül Meissenbe megy. 1429-ben pedig már Arnheimben tűnik fel. Metz városának krónikása feljegyezte róla, hogy „1450. június 30-án sok szaracén érkezett Metzbe Egyiptomból. Megkeresztelkedetteknek állítják magukat, számuk asszonyokkal és gyermekekkel százötven és van egy herceg, két lovag és igen csúnya fajták." 1432-ben Erfurtban emlékeznek meg ottjártukról, majd 1433-ban a regensburgi Andreas Presbyter ismét hírt ad róluk, azt írván, hogy „cigányok jöttek földünkre, akik Egyiptomból valóknak mondják magukat."

38 Ide kívánkozik az Aventinus által feljegyzett azon esemény is, hogy „1432-ben egy majdnem kölykekből álló ezrekre menő cigány sereg Zindel vagy Sindel király vezetése alatt Magyarországról jövet ellepte Bajorországot, illetve Dél-Németországot".

30