Fejér Megyei Történeti Évkönyv 12. (Székesfehérvár, 1978)

Tanulmányok - Erdős Ferenc: A polgári forradalom és szabadságharc története Fejér megyében 1848 – 1849

vezetőik ellen folytasson vizsgálatot, és a központi tisztikar megrendült hatalmát szilárdítsa meg. „Napról napra látjuk ingadozni — a felirat megfogalmazása szerint — a törvényes felsőbbségnek a tapasztalatlanabb nép előtti le alacsonyításával járó fel ingerlések által megyénk úgy is meg rezzent nyugalmát, napról napra növekszik bennünk ... a félelem.""' A liberálisok harca nem bizonyult eredménytelennek, annak ellenére sem, hogy a kizsákmányolt és politikailag jogfosztott tömegekkel nem vették fel a kapcsolatot, osztály szempontjaikkal ekkor még nem, de a későbbiekben is csak kevesen tudtak szakítani. A város a megyei törvényhatósághoz hasonlóan az országgyűlés munkáját kísérte nagy figyelemmel. Az országgyűlési utasítások elkészítésével 30 képviselőből álló testületet bíztak meg. Alapvetően három: a zsidók emancipációjáról, a szabad királyi városokról és a kereskedelemről alkotott törvényjavaslat hozta mozgásba a város társadalmát. A polgárok, főként a kereskedők és a céhekbe tömörült kézműiparosok tiltakoztak az izraeliták polgárjoga ellen. A városházán aláírásokat gyűjtöttek, feliratot szerkesztettek, amelyet a királyhoz és az országgyűléshez akartak eljuttatni. A tanács a tiltakozó felirattal nem értett egyet, sőt annak elküldését szükségtelennek tartotta, mert a főrendek visszautasították a zsidókról alkotott törvényjavaslatot. A tanács magatartását a polgárok jelentős része nem értékelte helyesen. 1844 áprilisában a városháza tanácstermében üléseztek, tanácskozásukkal egy időben lázadást szító, gyújtogatással fenyegető, a magisztrátus tekintélyét sértő tartalmú röpiratok terjedtek el. Az eseményeket „tanácsi titkos konferencia" vizsgálta felül. A polgármester vezetésével a tanácsnokok és a városkapitány három napon át üléseztek, kihallgatták az események részeseit, majd ítéletet hirdettek. Király György szabómestert 12 napi fogságra ítélték. Simli József és Horváth József képviselők ellen büntetőpert indítottak. Herrmann Pált, a szabócéh mesterét, ifj. Horváth József tobakosmestert, Gyurkovits János szűrszabót és Szakály csizmadiát a tanácsi titkos konferencia dorgálásban részesítette, mert Cecére akartak utazni „Madarász úrhoz", hogy „ezen veszedelmes állapotban tanácsot kérjenek".

17 A magisztrátus eljárásából, de a későbbi határozatokból, követutasításokból is egyértelműen azt a következtetést vonhatjuk le, hogy nem a zsidó kereskedőket és iparosokat védelmezte, hanem a tekintélye ellen irányuló és a választópolgárok néhány tagja által is támogatott kézműiparosok szervezett fellépését torolta meg. A városban uralkodó zsidóellenes hangulat ellenére 1844 májusában 6 kereskedő (gabona- és lisztkereskedők) és iparos kért letelepedési engedélyt; a közgyűlés elutasította kérésüket, mert „a zsidóság mesterség és kereskedés űzhetése a polgárság sérelmére lévén".

18 Ugyanakkor elterjedt gyakorlattá lett Székesfehérvárott, hogy a polgárjoggal együtt járó bor- és pálinkamérést a polgárok haszonbérbe adták a zsidóknak.

10 A bérbeadás gyakorlata ellen ifj. Miskey Ferenc ügyvéd tiltakozott. A polgárság szembeszállt az 1840:29. tc-ben biztosított jogokkal is, a közgyűlésen pedig „a zsidóság. . . igen kiterjesztett jogainak némi megszorítását" követelték. Országgyűlési követutasításban megfogalmazták: mindaddig, amíg a feudális előjogokat az országban el nem törlik, zsidók városi polgárjogot ne kaphassanak és a külföldi — nagyrészt galíciai — zsidók bevándorlását tiltsák meg.0