Fejér Megyei Történeti Évkönyv 12. (Székesfehérvár, 1978)

Tanulmányok - Erdős Ferenc: A polgári forradalom és szabadságharc története Fejér megyében 1848 – 1849

kíséretében visszavonult. A kis- és köznemesség ellenállása láttán a megyeház ablakából jelt adtak a megyeházzal szemben lévő laktanyában készenlétbe állított katonaságnak, Zichy Ödön és Ürményi József a feltűzött szuronyokkal rohamozó gyalogságot az udvarban ekkor már verekedő liberálisok és a tanácsteremben tartózkodó képviselőik ellen vezette. A kapubejáratot eltorlaszolókat szétkergették, a tanácsteremben összegyűlt ellenzék tagjait tettlegesen bántalmazták, többeket súlyosan megsebesítettek. Az ülésterem „padlóját és falait békésen várakozó nemes társaink vérével befetskendezték, s végre egész felekezetünk nem tsak a teremből, hanem az egész megyeházából is kiszuronyozván" — írták a történteket feltáró ellenzékiek. A sorkatonaság a megyeház előtti teret lezárta, a szétvert, majd az utcán gyülekező haladó párti nemeseket ismét elűzte, s a választójog további gyakorlásából kirekesztette őket. A főispán a megyeház udvarra nyíló erkélyéről tovább folytatta a tisztújítást, de most már csak a konzervatív párti nemesek voltak jelen, s közfelkiáltással Sárközy Kázmért első-, Fiáth Ferencet másodalispánná választották, ugyancsak ők lettek a megye országgyűlési követei is.

12 Az 1843 tavaszán megtartott tisztújításon a konzervatívok megerősítették pozíciójukat, de győzelmük nem az ellenzék vereségével volt azonos. Éppen ellenkező hatást értek el, a haladó párt szervezettség és egység tekintetében összekovácsolódott. A törvényes jogokat és eszközöket mellőző közgyűlést követően az ellenzék vezetői bejárták a megyét, „majálisokat" tartottak, s értekezletelken 1216 nemes írta alá azon petíciót, melyben a választások megsemmisítését, új választás kiírását, sérelmeik „gyökeres" orvoslását követelték, mert sérelmük „a nemzet sérelme is, s mely a főispáni jogbitorlást korlátozó célszerű törvényalkotásra fontos adatul s okul szolgáland."

13 A konzervatívok mindent elkövettek annak érdekében, hogy az országgyűléshez benyújtott petícióról bebizonyítsák; az csak a Madarász László köré tömörülő kisszámú ellenzéki politikus rendzavaró irománya. Főként Zichy Ödön támadta igen hevesen a haladó párt vezérét s legfőbb célkitűzését — Madarász politikai befolyásának szétzúzását — sem rejtette véka alá: „. . .kinek szabad elműség palástjával takart vélemény zsarnokságától megyénket megszabadítani polgári legfőbb hivatásomnak tartottam".

15 A megye júniusi közgyűlésén rágalmak özönét zúdították a Madarászokra. Olyan iratokra hivatkoztak, melyek bizonyítják, hogy a „nevezettek Pozsonyban Kávéházban újrablás nemét követtek el, puskaport tettek jelesül hólyagba a bankasztal alá, azt felvetették és így rabolták el a bankot". Az alaptalan vád a kölcsönös sértegetések sorát nyitotta meg. A tiszti főügyész széksértési keresetet nyújtott be Zichy Ödön, Madarász László, Fiáth István és Hollósy Somogyi Vince ellen.

15 Zichy Ödön magatartására a kormányzat is felfigyelt, az ellenzék háttérbe szorítását célzó, sok esetben meg nem engedett eszközöket felhasználó, erkölcsileg is sértő politikájával a megyei reakció vezetőjévé lépett elő, már 1842-ben olyan javaslatot fogadtatott el a közgyűlésen, hogy az országgyűlési követek az egyházi tizedet ne engedjék eltörölni. A megyei ellenzék megerősödését az is bizonyítja, hogy a konzervatívok a májusi közgyűlésen lezajlott események kivizsgálására királyi biztos kinevezését látták szükségesnek. A kinevezendő királyi biztos feladatkörét is körvonalazó feliratban kérték, tevékenysége ne csak a követválasztásra korlátozódjék, hanem ellenőrizze a megyei haladó párt tevékenységét is.