Fejér Megyei Történeti Évkönyv 12. (Székesfehérvár, 1978)

Tanulmányok - Erdős Ferenc: A polgári forradalom és szabadságharc története Fejér megyében 1848 – 1849

A politikai hatalmat gyakorló nemesség polarizálódása a harmincas évek második felében következett be, főként az 1832—1836. évi országgyűlés hatására nőtt meg a feudalizmusellenes erők tábora. A Habsburgok önkényuralmával szembehelyezkedő ellenzéki nemesség vezetői a középbirtokosok, a nemesi származású ügyvédek voltak, tömegerejüket pedig a társadalmi átalakulás szükségességét felismerő közbirtokosok alkották. Főként az alapi és a rácalmási „respublika" tagjai voltak az ellenzék támogatói. Az előbbi helységben Modrovich Ignác, az utóbbiban Salamon Lajos és György vezették a haladás zászlója alatt gyülekezőket. A megyei konzervatív politikusok ellen fellépők táborát a Madarász fivérek szervezték, irányították. Madarász László ügyvéd, cecei közbirtokos e megyében kezdte meg politikai pályáját, lett országosan is ismert ellenzéki vezetővé, a kormánypárt meg-megújuló támadásának célpontjává. A nemesi közgyűléseken az egységes álláspont kialakítása érdekében szükségesnek tartotta az ellenzéket összefogó szervezet létrehozását. 1840-ben az ő kezdeményezésére megalakult a Fejér megyei Olvasó Egylet. Az egylet lett a reformeszmék és az ellenzéki szellem legfőbb fóruma. Az aulikusok sem voltak tétlenek; gr. Zichy Ödön — valójában: Eugen (Jenő) — és gr. Cziráky János vezetésével tömörítették a társadalmi haladást ellenzők táborát. A feudalizmus konzerválásában érdekelt főurak mellett a kiváltságaikhoz ragaszkodó kisnemesség tagjaiból jelentős számú képviselőt tudtak felvonultatni a közgyűléseken. Támogatásukkal sikerült 1843 áprilisában a retrográd követutasítások elfogadtatása is. Ragaszkodtak a nemesség adómentességéhez, az ősiséghez, a kötelező örökváltságot ellenezték: „csakis szabad ajánlattal legyen az megváltható, mégpedig az úrbéri birtok egy részének visszaadásával is."

11 Az ellenzék szervezetten lépett fel a konzervatívokkal szemben, a liberális nemesség a tavaszi tisztújító és követválasztó közgyűlésen akarta pozícióit megerősíteni. A „vörös tollasok" Alapon tartottak értekezletet, s döntöttek a személyi kérdésekben, képviselőik bejárták a megyét, csatlakozásra szólították fel az ingadozókat. Az 1843. május 3-án megtartott tiszt- és követválasztó közgyűlésen a megyei reakció és a liberálisok által vezetett haladó párt csapott össze. A konzervatív párt vezetői a világi, és egyházi nagybirtokosok soraiból kerültek ki, nevezetesen: Zichy Domokos veszprémi püspök, Cziráky Antal, a megye főispánja, Ürményi József alnádor és a zirci apát. A liberálisokat tömörítő haladó párt vezetői a Madarász tesvtérek, Fiáth István és Salamon Lajos voltak, akik mögött nagyszámú kis- és középbirtokos sorakozott fel. A másodalispán személyét illetően lángoltak fel az ellentétek. A konzervatívok Fiáth Ferenc másodalispánt továbbra is meg akarták tartani hivatalában, az ellenpárt viszont Salamon Lajos megválasztását támogatta. Cziráky főispán a választást megelőző napon a haladó párt küldöttsége előtt kijelentette: Salamont nem jelöli a másodalispán tisztségére. A kijelölési jogával visszaélő konzervatív politikus nem vette figyelembe, hogy Salamon személyében „roppant tömeg bizalma pontosul", közel 1200 nemesi választó támogatta. A szabad választás jogában korlátozott nemesség a megyeház udvarán tartott közgyűlésen érthető okok miatt fennhangon követelte Salamon kandidációját, de a konzervatívokat vezető főispán a „legelső asztal mozdulásra" elnöki székét elhagyta, felfüggesztette a tisztújítást, s híveinek