Fejér Megyei Történeti Évkönyv 12. (Székesfehérvár, 1978)

Tanulmányok - Erdős Ferenc: A polgári forradalom és szabadságharc története Fejér megyében 1848 – 1849

hogy a királyi biztos által kinevezett tisztviselőket bebörtönöztesse. Az augusztus 8-án tartott népgyűlésen a polgárság elhatározta a népfelkelést. A felkelés megszervezésére egybehívott újabb gyűlésen az őt támogatók, a „garázdálkodó senkik" vettek részt. 3. Az augusztus 10-i fegyveres összecsapás során nem fogták el Hamvasyt, menekülését is elősegítették. Székesfehérvár nemcsak a népfelkeléssel bizonyította „köztudomásúan rossz szellemét", hanem azzal is, hogy 1849 májusában a függetlenségi nyilatkozat elismerésével egyike volt az ország első városainak. A hadisarcot három egyenlő összegben — az első részt szeptember, a másodikat október, a harmadikat november 10-ig kellett befizetni a hadipénztárba. A fizetési határidők be nem tartása esetén a városban állomásozó egységeket a polgároknál szállásolják el, s minden beszállásolt katona után naponta 20 krajcárt kötelesek fizetni mindaddig, míg a hadisarc öszszegét nem törlesztették.

383 Falkenhayn szeptember 1-én ismertette a tanáccsal Kempen rendeletét. Baur polgármester és Lintzer városbíró a rendkívüli terhekre hivatkozva az ülésen jelenlevő császári biztos előtt kijelentette: a város nem tudja a hadisarcot kifizetni. Heringh válaszában utalt arra, hogy nem támogatja a tanácsnak a 60 000 ezüstforint elengedését célzó törekvését, különben is ,,a katonai parancsokat nem szokták megváltoztatni", de elkövet annak érdekében mindent, hogy a „lázadásban" részt vettek fizessék a sarc nagyobb részét. Ugyanakkor a városi adminisztráció megnövekedett feladatainak jobb ellátását azzal biztosította, hogy teljessé tette a közigazgatási apparátus létszámát, betöltette az adószedői, a számvevői, a telekbírói, a főorvosi hivatalt és 9 képviselőt nevezett ki. Amíg Heringh törekvését az a cél vezérelte, hogy a népfelkelésben reszt vettekre hárítsa a hadisarc jelentős részét — össze is irattá a népfelkelőket és a forradalmi magatartásukról ismert egyéneket -—, addig Falkenhayn felmentette a sarc fizetése alól Boros Imre volt városkapitányt, Horváth Mihály ügyvédet, Vass Jánosnét, Gózon Ferenc tanácsnokot, Burger István postaellenőrt, Spigliatti József és Fekete András nyugalmazott kapitányt, Heer nyugalmazott főhadnagyot, Nagy Zsigmond megyei biztost, Rieder József megyei mérnököt és Schieder János vendéglőst. Nevezettek a függetlenségi nyilatkozatot nem írták alá és a népfelkelésben nem vettek részt. A városi tanács küldöttséget menesztett Kempenhez, hogy a hadisarcot engedjék el, és a szeptember 10-én esedékes 20 000 ezüstforint ki nem fizetése esetén a lakosságot a beszállásolástól megmentsék. Katona András képviselő, a küldöttség tagja javasolta: a tanács kérjen Falkenhayn tábornoktól igazoló levelet, hogy „az elámítva volt nép most már csendesen viseli magát, a lázadásnak legkisebb jelét sem adja és a katonai parancsolatokat pontosan teljesíti". Mindezek ellenére a Lintzer Vilmos által vezetett küldöttséget Kempen nem is akarta fogadni; a többszöri kérés után átvett petícióról pedig megjegyezte: az ismételten „Fehérvár népének nyakasságát" bizonyítja, s ne remélje a város a hadisarc elengedését. Tagadó választ kapott a küldöttség arra is, hogy a kincstári kiadásokat számítsák be a