Fejér Megyei Történeti Évkönyv 12. (Székesfehérvár, 1978)
Tanulmányok - Erdős Ferenc: A polgári forradalom és szabadságharc története Fejér megyében 1848 – 1849
sarcösszegbe, vagy legalább a kitűzött határidőt módosítsák. A küldöttség tehát eredménytelenül tért vissza Székesfehérvárra. Kempen a küldöttek útján figyelmeztette a várost: ha szeptember 10-ig a hadisarc első részét ki nem fizetik, megparancsolja Falkenhaynnak, hogy a beszállásolást rendelje el. A katonai beszállásolást, a vele járó bonyodalmakat a tanács el akarta kerülni, ezért engedélyt kért a császári biztostól 20 000 Ft kölcsön felvételére. Heringh nemcsak jóváhagyta a kölcsön felvételét, de meg is parancsolta azzal a megszorítással, hogy csupán 14 napra és 6°o-os kamat mellett vehetik fel. S ezen idő alatt a hadisarc egyharmadát a lakosságtól be kell hajtani. A tanács határozata és a királyi biztos utasítása csak ideiglenesen napolta el a problémákat, így viszont mentesült a város a beszállásolástól. A 6°o-os kamat azonban tovább növelte a polgárság fizetési kötelezettségét. A tanács szeptember 8-án kezdte meg a tárgyalásokat a kölcsön felvétele ügyében. Nemcsak a város vagyonos polgáraival, hanem a megye földbirtokosaival is felvették a kapcsolatot. A Marich István Dávid és Nedeczky Ferenc csóri földbirtokosoknál járt tanácsnokok küldetése eredménytelennek bizonyult, az aulikusok táborához tartozó arisztokraták nem segítettek Székesfehérvár polgárain. A megye birtokosai közül gr. Batthyány Imre és István adtak jelentősebb összeget: 3880, illetve 4000, a város polgárai közül Goldschmid Ignác és Hirschl Dávid kereskedők 2700, Tschida János kereskedő 1360, a Székesfehérvári Kereskedő Társulat pedig 3400 ezüstforintot. Rajtuk kívül még tizenhatan kisebb összegeket kölcsönöztek. Az így összegyűlt 20 000 forintot szeptember 10-én sietve Pestre vitték. A város polgáraitól a kamatok és egyéb kiadások törlesztésére 24 466 Ft-ot hajtottak be. 38 '' A fennmaradó 40 000 forint kifizetése is hasonló nehézségekbe ütközött. A második részlet átadása után — október 14-én — Dőry Gábor kerületi főbiztos a további fizetési kötelezettség alól fel akarta menteni mindazokat, akik nem játszottak szerepet a felkelésben. Ellenben a forradalmi mozgalom résztvevőinek és támogatóinak — „ha minden vagyonuk reá mene is" — szigorú megbüntetését követelte. A városi tanács tagjai azonban ellentmondtak a főbiztosnak. A fennmaradó 20 000 ezüstforint kifizetését nem lehetett a forradalomban résztvettekre áthárítani, mert az intézkedés „ingerültséget" idézett volna elő. Különben is a népfelkelésben „főszerepet játszó egyének közül — néhányat kivéve — mindannyian birtoktalanok". Tartózkodási helyük sem ismert, ugyanis augusztus 18-án a császári csapatok közeledtének hírére elmenekültek. A városi felkelők vezetőire már csak azért sem lehetett kivetni a sarc fennmaradt összegét, mert javaikat a császári hatóságok lefoglalták, s így a város nem is rendelkezett felettük, következésképpen: a hadisarc kifizetésére nem vehették igénybe. Kempen parancsa, a 60 000 ezüstforint kivetése milyen hatást gyakorolt Székesfehérvár népére, azt egy 1850 márciusában íródott hangulatjelentés is érzékelteti. Közel fél esztendővel a hadisarc kifizetése után „a városi nép a múlt évi népfelkelés miatt 60 000 Ft-ra büntetvén, a sarcnak rövid üdőszakonkénti kielégítése többekre, kik nevezetesebb összeg fizetésével terheltettek, az akkori pénz szűke miatt nyomasztólag hatott, azonban a sarcnak lefizetésével ezen hatás is kevesek kivételével elenyészettnek látszik". 385 Jablonowski Fehérvárra történt bevonulását követően utasította a Gallán állomásozó Nagy császári századost, hogy haladéktalanul vonuljon
