Fejér Megyei Történeti Évkönyv 12. (Székesfehérvár, 1978)

Tanulmányok - Erdős Ferenc: A polgári forradalom és szabadságharc története Fejér megyében 1848 – 1849

déli területeit szállta meg. Dunaföldvár környékén egyesült Burits altábornagy erőivel, s Hercegfalván át két zászlóaljjal, öt lovasszázaddal, három és fél üteggel Székesfehérvár felé vonult. A gyors előretöréssel egyrészt megszilárdította a székesfehérvári helyőrség pozícióját, másrészt Klapka ellen jelentős erőket vonultatott fel. Pálffy altábornagy pedig Baranya. Tolna és Veszprém megyéket szállta meg. A II. tartalékhadtest kötelékébe tartozó erők nemcsak Fejér megye egyes részeit, hanem Füredet, Tihanyt, Kenését, Siófokot és Szántódot is megszállva tartották.

380 Nugent tábornagy augusztus 22-én közel 10 000 katona élén érkezett Székesfehérvárra. Burits utasítására a városi tanács intézkedett a császáriak élelmezéséről, elszállásolásáról. A katonáknak levest, húst „vastag ételt" és bort rendelt. A háztulajdonosok három napon át ellenszolgáltatás nélkül voltak kötelesek ellátni „őfelsége" győzemes katonáit. Aki szembeszállt a rendelettel, azt minden beszállásolt katona után naponta 2 Ft büntetéssel sújtották. A katonaság ellátásának terhét a város polgársága viselte, mert a megye tisztikarát a császári biztos még nem tudta újjászervezni. A megszállók rendeleteit, utasításait kiszolgáló testület hiányában a községeket csak kis mértékben tudták bevonni a város egyre növekvő kötelezettségeinek csökkentése, a terhek arányosabb elosztása érdekében. A katonai raktárak feltöltése is Székesfehérvár lakóira hárult. A csizmadiáktól, vargáktól ellenszolgáltatás nélkül elvették a kész lábbeliket: 755 pár csizmát és 93 pár sarut. Burits altábornagy a lakosoktól 200 pár lábbelit követelt. A tanács küldöttsége hiába járt a császári biztosnál, majd a tábornoknál. Ismételten a parancs teljesítésére kötelezték a várost.

380 Nugent parancsa újabb teherrel növelte a város polgárságának gondjait. A megyeházát a sebesült, beteg katonák nagy és egyre növekvő száma miatt kórháznak rendezték be. Az ideiglenes kórház berendezése, felszerelése (ágyak, szalmazsákok, lepedők, takarók) a város feladata volt. Sem a katonai, sem a polgári hatóságok nem adtak helyt a polgármester kérelmének, az újabb teher alól nem mentették föl a várost. Sőt Baur Györgyöt öt császári vadász kísérte a városházára; mindaddig katonai őrizet alatt tartották, míg a polgárok 100 ágyat felszerelve nem szállították a megyeházára. Hamarosan megérkezett a császári főparancsnokság rendelete, mely szerint a megyeházán elhelyezett beteg, sebesült katonák élelmezése, kezelésük költsége, az orvosok és az ápolók fizetése is a várost terheli. A beszolgáltatások, a rekvirálások mellett a fegyelmezetlen katonai egységek garázdálkodásai is sújtották a városlakókat, elsősorban a földműveseket. Földjeikről a burgonyát, kukoricát elhordták.

382 A város elfoglalása utáni napokban az ellenforradalom terrorja a polgárság gazdasági kiszipolyozásával párosult. A II. tartalékhadtest közel 10 000 katonájának ellátása e folyamat kezdete volt csupán. Kempen altábornagy, kerületi parancsnok, korábbi elhatározását — Székesfehérvár példás megbüntetését — augusztus 27-én váltotta valóra. A népre 60 000 ezüstforint hadisarcot vetett ki. Három pontban összegezte az uralkodóház ellen elkövetett „kicsapongásokat": 1. Székesfehérvár lakói a fekete-sárga zászlókat, a császári hatóságok proklamációit letépték a falakról. 2. Hamvasyt, a város forradalmi szellemű kapitányát, amikor társaival augusztus 7-én visszatért, nem fogták el, sőt eltűrték,