Fejér Megyei Történeti Évkönyv 12. (Székesfehérvár, 1978)

Tanulmányok - Erdős Ferenc: A polgári forradalom és szabadságharc története Fejér megyében 1848 – 1849

A Komárom felé visszavonuló felfegyverzett alakulatok a Bakony erdeiben kerestek menedéket. Egy 300 főből álló népfelkelő egység — élén Varga Imre kapitánnyal — Mórra vonult, s megszállták a kapucinus rendházat. A császárért imát mondó gvárdiánt letartóztatták. 5000 Ft pénzbírságra ítélték, az összeget azonban a letartóztatott könyörgésére 500 Ft-ra mérsékelték. Lefoglalták a kapucinusok borát is, de csak 14 akó bort vittek magukkal. A szerzetesek közül hárman — Alexius, Heliodorus és Julianus — Kossuthnak voltak hívei és követői. A népfelkelők a császáriak közeledtének hírére elmenekültek.'''

11 A város megszállása, tekintettel arra, hogy mind a reguláris, mind a népfelkelő alakulatok kivonultak a megyéből, nem követelt különösebb intézkedéseket; Jablonowski és Falkenhayn nem ütközött szervezett ellenállásba. Nagy császári kapitány különítménye Galláról 80 huszárt űzött el. Jablonowski a boglári és a lovasberényi lelkészeket tartóztatta le. Falkenhayn augusztus 18-án megszállta Pákozdot, majd értesítette a dandárt, hogy 19-én kora délelőtt egységét a fehérvári szőlőskertek vonalában helyezi el, ahonnan a város elfoglalására Lovasberényből és Zámolyból felvonuló csapatokat is megfigyelhette. Falkenhayn a lakosság megfélemlítése szempontjából tartotta fontosnak a katonai egységek egyidejű bevonulását. Heringh Ignác felszólította a Budára menekült császárhű tisztviselőket; 19-én reggel jelenjenek meg Székesfehérvárott. Pákozdon kiadott utasításában a velencei, nyéki, gárdonyi, dinnyési földművelőket és birtokosokat arra kötelezte, hogy a vezérőrnagyok bevonulásának napján 100 q szénát, 300 pozsonyi mérő zabot szállítsanak a városba. A megyeszékhely elfoglalásának előkészületeit mind a császári biztos, mind a tábornokok megtették.

377 Augusztus 19-én délelőtt — 10 és 11 óra között — az osztrákok megszállták a várost. Falkenhayn Pákozdról, Jablonowski Lovasberényből érkezett Fehérvárra. Az otthon maradt polgárok nem fogadták kitörő lelkesedéssel a megszállókat. A szabadságharc vérbe fojtását követően a további ellenállás értelmetlenné vált; félelem lett úrrá a megyeszékhelyen. Heringh a megszállás napján Geringerhez írt jelentésében elismerte, hogy a városban tapasztalt idegenkedés, ellenszenv nagyban megnehezíti a rábízott feladatok teljesítését. Különösen az aggasztotta, hogy Székesfehérvárott igen kevés híve van az uralkodónak és az osztrák kormánynak. Szükségesnek tartotta a megszálló horvát zászlóalj további megerősítését is, mert ütőképes lovasegység és tüzérség nélkül nem biztosíthatja a város megtartását. Ugyanis a Jablonowski-dandár Kempen parancsára augusztus 20-án elhagyja a várost és megindul Mór felé, hogy a Győrbe vezető utat megszállja, s a Bakonyba visszavonult honvéd alakulatokat, a népfelkelőket megsemmisítse. így — a királyi biztos véleménye szerint — a határőr zászlóalj igen nagy veszélybe kerül, mert — a hírek alapján — a Bakony erdeibe menekült szabadcsapatok ismét visszatérnek, hogy elűzzék Falkenhayn tábornokot. A helyőrség megerősítését kérő Heringh helyesen ismerte föl: Székesfehérvár elfoglalása és megtartása nemcsak a megye megszállásának fontos része, hanem a Dunántúlon közvetlenül az ország székvárosának kulcsa, de közvetve Bécsé is az átvezető — stratégiailag is fontos — útvonal miatt.

370 A városlakók passzív ellenállását tapasztalnia kellett Falkenhaynnak is. Nem segítette elő a helyzet megváltozását az sem, hogy augusztus 19-