Fejér Megyei Történeti Évkönyv 12. (Székesfehérvár, 1978)

Tanulmányok - Erdős Ferenc: A polgári forradalom és szabadságharc története Fejér megyében 1848 – 1849

Jelentős mértékben támogatták a földbirtokosok, az egyházmegye vezetői, valamint azok a nemesi származású értelmiségiek, akik a forradalmi átalakulást követően nem kaptak helyet a bizottmányban és a tisztikarban. Heringh Ignác személye az utóbb elmondottakat igazolja: 1848-at megelőzően a lovasberényi uradalom ügyvédjeként rendszeresen jelen volt a megyegyűléseken, sőt a pesti forradalmi események után összeülő kisgyűlések tanácskozásain is részt vett. Azonban a megyebizottmány és a testület mellett működő bizottságok, választmányok nem választották tagjai sorába a konzervatív Czirákyak ,, ügy viselőjét". Gyulai Gaál Ede mellett a forradalmárok lefoglalt javainak felügyelőjeként kezdte meg tevékenységét. Személyesen irányította Batthyány Lajos, Batthyány Kázmér, Madarász László, Salamon Lajos, Fiáth István birtokainak zár alá helyezését."'

8 Heringh mögött nem maradtak el a megyebizottmány egyes tagjai sem: gr. Eszterházy László sárosdi és gr. Győry László perkátai földesúr a törvényszéken ítélkezett. Az egyházmegye vezetői közül főként Farkas Ferenc nagyprépost bizonyította hűségét. A közigazgatás átszervezése után a lakossághoz intézett proklamációjában nyíltan fölfedte célját: a forradalmi erők és törekvések szétzúzását. ,,A fejedelem iránti hűségemben és hazám iránti szeretetemben ... a netalán felmerülő ellentörekvéseknek a fenyítő igazság súlya alá helyezésére mindig elegendő indokot fogok találni. Teljesítsék hű alattvalói kötelességüket, seregeijenek mindnyájan egy szívvel-lélekkel a trón körül! Oltalom a híveknek, bocsánat a megtérőknek, végveszély a pártütőknek!"

299 — így fejezte be a néphez intézett felhívását. Az osztrákellenes hangulat felszámolása érdekében a honvéd sereg szétverésének hírét terjesztették a császárpártiak. A „dynasticus zsarnokok" hatalmába került megye népének szabadságát és szabadságszeretetét álhírekkel nem lehetett megtörni. Különösen akkor nem, amikor egyre többen keltek át a Dunán és csatlakoztak a honvéd alakulatokhoz. Sallay Pál sárbogárdi református tanító február elején Kossuth kérésére vállalkozott arra, hogy rendszeresen beszámol a nép hangulatáról, és a megye déli területein megkezdi az ellenállók összefogását, felveszi a küzdelmet a ,,schwarz-gelb" érzelmű tisztviselőkkel.

300 Gaál Ede első intézkedései között szerepelt az Országos Honvédelmi Bizottmány rendeleteinek összegyűjtése és megsemmisítése. A feladat teljesítésére a járási tisztikar kapott parancsot. A községek szigorú figyelmeztetésben részesültek: csak azon proklamációnak engedelmeskedjenek, amelyeket az uralkodó vagy az általa megbízott hivatalnokok adtak ki. A középületekre pedig felkerült a császári kétfejű sas „szívében Magyarország címerével".

301 A statárium, a katonai megszállás ellenére a nép ellenállását még időlegesen sem lehetett megtörni. Nem teljesítették a császári biztos utasításait Füle, Csősz és Tác helységek elöljárói. Többszöri felszólításra sem adták át a Honvédelmi Bizottmány rendeleteit. A fegyverek beadásának megtagadása, elrejtésük mindennapos volt a megyében. Esetenként katonaságot kellett kivezényelni a lakosság ellenállásának megtörésére. Január 25-én Iszkaszentgyörgyre és Csórra indult egy alakulat, hogy beszedjék az elrejtett fegyvereket.'

02 Érd mezőváros elöljárói a parasztok ellenállása láttán az alispáni hivataltól kértek segítséget. Eredménytelennek bizonyult a székesfehérvári katonai parancsnokság és a császári biztos szigorú utasítása is. A lakosok jelentős része nyíltan megtagadta a hűségnyilatkozatot.