Fejér Megyei Történeti Évkönyv 12. (Székesfehérvár, 1978)
Tanulmányok - Erdős Ferenc: A polgári forradalom és szabadságharc története Fejér megyében 1848 – 1849
A mezőváros bíráját, aki nem zárkózott el a hűségeskü aláírásától, életveszélyesen megfenyegették. Az elöljárók tehát nem tudták biztosítani a „törvényes" rendet és nyugalmat. A Podhorszky szolgabíró kerületében fekvő helységek is szembeszálltak. Az adonyiak és a dunapenteleiek sem nyilatkoztak. A dunapenteleiek azzal érveltek, „minek az írásbeli hódolat, ha már úgy is meghódították a megyét fegyverrel". Hercegfalva és Rácalmás helységek pedig feltételekhez kötötték hűségüket. Csak abban az esetben ismerik el Ferenc József „királyi herceget" uralkodónak, ha megkoronáztatja magát. A rácalmásiak azt is követelték, hogy Ferenc József előbb esküdjön fel a magyar alkotmányra és az 1848. évi törvényekre. A négy helység vezetői a szolgabíró előtt kijelentették: ők hajlandók feltételek nélkül hűséget fogadni, de félnek a nép bosszújától. 0 ' 03 Elsősorban a falvakban és a mezővárosokban éltek elevenen az ellenállás csírái; a Habsburg-ellenes politikai hangulat öszsekapcsolódott az antifeudális követelésekkel, úgyhogy a közbiztonság helyreállítása, az elégedetlenség megfékezése szükségessé tette a székesfehérvári helyőrség megerősítését is. A megye megszállásának első hónapjaiban nemcsak a hűségnyilatkozat késztette ellenállásra a helységek lakosságát, hanem az állandóan fokozódó katonai terhek, amelyek nemegyszer visszaélések sorozatával párosultak. A megszállóknak és az őket kiszolgáló tisztviselőknek állandóan számolniuk kellett a nép most még elszigetelten jelentkező ellenállásával. A közbiztonság helyreállítására Érdre és Ercsibe kirendelt szolgabíró betiltotta ugyan a nád- és erdőpusztításokat, de az érdiek Pálinkás István és Tolnai Vince vezetésével szembefordultak a kerület elöljárójával. Pálinkás és Tolnai kijelentették, hogy Jellasics az erdőt nekik ígérte, a favágást is engedélyezte, sőt az erről szóló iratok a bírónál megtalálhatók. A szolgabíró utasítására az érdiek vezetőit nem sikerült letartóztatni. A Tolnai házában együttlevő csoport ki is jelentette: őket többé a megye el nem fogja, mert mindig együtt lesznek és magukat védelmezni fogják. Győry szolgabíró azonnal karhatalom kirendelését kérte, s az érdiek mozgalmának méreteit látva, meg sem kísérelte a császári manifesztumok és proklamációk kihirdetését. 30 '' A katonai terhek növekedése is az ellenállás irányába hatott, Székesfehérvárott a katonatartás ellen panaszkodtak a Zámolyi és a Királykút utcai lakosok. A tanács érdemben nem foglalkozott panaszukkal, de nem is foglalkozhatott, mert a város katonai parancsnokának hatáskörébe tartoztak az élelmezéssel, elszállásolással kapcsolatos vitás kérdések. A magisztrátus is súlyos anyagi gondokkal küzdött. Viselte a katonai kórház költségeit, holott az 1848 szeptemberében létesült intézet fenntartását a kormány vállalta. Korábban a városban levő beteg, sebesült katonákat a budai katonai főkórházban kezelték, s helyben csupán egy gyengélkedőszoba volt. A kórházi költségek elengedését indokolttá tette, hogy a közigazgatás feltétlenül szükséges kiadásait is csak kölcsönök útján tudták biztosítani. Végül a császári biztos közölte a tanáccsal, hogy a katonai kórház költségeit mindaddig, amíg az ügyben felsőbb helyről utasítás nem érkezik, a házipénztárból kötelesek fedezni. Gyulai Gaál „megnyugtatásul" közölte; a kiadásokat beszámítja a hadiadóba. Ugyancsak tiltakozásra kényszerült a tanács, amikor 500 q széna szállítására kapott utasítást. Sérelmesnek tartották azt a gyakorlatot is, hogy az előfogatokat nemcsak a
