Fejér Megyei Történeti Évkönyv 12. (Székesfehérvár, 1978)
Tanulmányok - Erdős Ferenc: A polgári forradalom és szabadságharc története Fejér megyében 1848 – 1849
A bizottmány Sárbogárdon tartózkodó képviselői (január 5-én Abáról Sárbogárdra menekültek) január 7-én megtartott ülésükön feloszlatták a testületet, „tagjai összesen és egyenként utasítatnak, hogy hivatalos működéseiket jelen rendelet vételével azonnal megszüntessék". 2 "'' A bizottmány feloszlatásának okai között feltétlenül meg kell említenünk az ország általános helyzetét; azt, hogy Pest-Budát, az ország székvárosát harc nélkül feladták, a Honvédelmi Bizottmány és az országgyűlés Debrecenbe menekült, s a Dunántúl jelentős részét megszállva tartották a császáriak. A megye északi területe, a móri és a Mészáros út térsége az osztrák csapatok felügyelete alá került. Elfoglalták Székesfehérvárt, s a törvényhatóság más vidékein is súlyosbodott a helyzet. A bizottmány „szabadon és függetlenül" már nem láthatta el feladatait, de a határozatot a megszállók azon tudatosan megtévesztő gyakorlata is befolyásolta, amely e testülettől követelte a hűségnyilatkozatot. A bizottmány döntéséről értesülő Petrichevich sietett is kijelenteni, hogy az „a pártütő főnökök zsarnok hatalmaskodásuk benyomása alatt eredett, érvénytelen lévén, annak semmi törvényes következtetést tulajdonítani teljességgel nem lehet". Tehát az ezredes számára primer fontosságú volt a bizottmánynak, mint törvényes hatóságnak a funkcionálása, hogy azt az ellenforradalom törekvéseinek és céljainak alávethesse. Január 13-ára a megyeháza nagytermébe rendelte a bizottmány, a tisztikar és a községi elöljáróságok tagjait. A délelőtt 10 órakor kezdődő ülésen megjelentekkel tudatta célját is, feltétlen hűségnyilatkozatot követelt. Az igen feszült politikai légkörben zajló ülésen — többen az ellenállás lehetőségét is fölvetették — megfogalmazott nyilatkozat, a város hűségnyilatkozatához hasonlóan, nem a feltétlen behódolást tükrözte: „Ö császári, királyi felségének dicsőén országlott elődei iránt, a hazai törvények értelmében e megye mindenkor tántoríthatatlan hűséggel viseltetett. Ügy mi is őcsászári, királyi felsége Ferenc József, mint a pragmatica sanctio értelmében urunk és királyunk eránt tántoríthatatlan hűségünket és hódolatunkat, fennálló törvényeink értelmében ezennel ünnepélyesen kijelentjük, azon teljes és benső meggyőződéssel, hogy őcsászári, királyi felsége hazánkat törvényeink szerint fogja kormányozni." A megyeháza előtti téren felsorakozott gyalogság és tüzérség fenyegetésétől megrettent bizottmány nyilatkozatával Petrichevich nem volt megelégedve, mert annak általa kifogásolt része — Ferenc József „elődei iránt a hazai törvények értelmében e megye mindenkor tántoríthatatlan hűséggel viseltetett" — az uralkodót ellenségnek tekintette. A fentieket márcsak azért sem fogalmazhatta meg a bizottmány — vélekedett az ezredes —, mert az elmúlt hónapokban, szembeszállva a király akaratával, a „forradalmi párt" utasításait és rendeleteit teljesítette. A hűségnyilatkozat aláírása után a császári ezredes feloszlatta a bizottmányt. Katonai felügyelet alá helyezte a megyei adminisztrációt is, és az uralkodó tekintélyének helyreállítására rendkívüli állapotot léptetett életbe. A katonaság ellátása, az adók behajtása, a királyi manifesztumok kihirdetése a tevékenységét megkezdő tisztikar feladata volt. Rögtönítélő törvényszék elé állíttatta Petrichevich mindazokat, akik a népet felkelésre ösztönzik, megtámadják a császáriakat és Ferenc József ellen izgató, lázító beszédeket tartanak. Utasítást adott a megyei klubok, kaszinók, egyletek bezárására. A Honvédelmi Bizottmány által lefoglalt javakat felmentette a zár alól.
