Fejér Megyei Történeti Évkönyv 12. (Székesfehérvár, 1978)

Tanulmányok - Erdős Ferenc: A polgári forradalom és szabadságharc története Fejér megyében 1848 – 1849

Az elmenekült tisztviselők jelentős részének visszatérésekor a tanács megfogalmazta hűségnyilatkozatát. Figyelmet érdemel, hogy Petrichevich a magisztrátus vezetőinek jelenlétében újabb hűságnyilatkozatot követelt; a bizottmányét jogilag nem tartotta elfogadhatónak, mert azt a város ideiglenes, s nem állandó testületének tagjai írták alá. A hűségnyilatkozat tartalmazta ugyan a „feltétlen" kifejezést, de annak értelmezését is meghatározták: ,,. . . a feltétlen szót őfelsége . . . akkép méltóztassék értelmezni, hogy a hazát az ország törvényei szerint fogja . . . kormányozni".

290 Tehát a 48-as törvények elismerése, a forradalom, a polgári átalakulás vívmányainak védelme cseng ki a szuronyok segítségével kikényszerített nyilatkozatból. A hűségnyilatkozat megfogalmazását követően sem beszélhetünk az ellentétek megszűnéséről, mert a szőlőkbe menekültek présházaik feltörésének és kifosztásának megakadályozása érdekében a polgári őrjáratok megerősítését kérték. Gilly János főhegybíró tárgyalt a város katonai parancsnokával, aki csak abban az esetben járult hozzá az őrjáratok megerősítéséhez, ha a „patrolozás ürügye alatt csoportosulásokra" nem kerül sor, „a katonaság megtámadása nem fog bekövetkezni".'

291 Az egyre fokozódó katonai terhek látszólagos csökkentése, a mindenapossá lett összetűzések elkerülése, a fegyelem megszilárdítása vezérelte a katonai parancsnokságot, amikor a laktanyában akart két vadászszázadot elhelyezni. A Mór. Lepsény és Palota felé vezető utak felügyeletére katonai őrházakat vett igénybe. A vadászszázadok összevonására nem kerülhetett sor, mert a laktanyát már korábban katonai kórházzá alakították át. A városi tanácshoz érkező újabb pararncs a „középtanoda" épületének katonai célokra történő berendezését sürgette. A tanács pedig a napról napra növekvő kiadások fedezésére kölcsön felvételére kényszerült.

292 A forradalmat, a nemzet szabadságküzdelmét vérbe fojtani akaró császáriak részben az erőszak, a korlátlan katonai hatalom, részben a tudatos megtévesztés eszközével éltek a megszállt területeken. Ezt a kettősséget fejezte ki Petrichevich Figyelmeztetés! című felhívása is. „Hagyjon fel minden . . . honpolgár a fegyverforgatással, hagyjon fel a politikával! Vegyék a honpolgárok szívesen ezen tiszta szívből eredő figyelmeztetésemet . . ., mert a katonaság ... a béke, a nyugalom, a közjólét szellemében és érdekében jár el."

293 Természetesen a polgárok jelentős része már megismerte a „tiszta szívből eredő figyelmeztetés" lényegét: a kihallgatásokat, a bebörtönzéseket s a császáriak eljárásait legpregnánsabban fémjelző statáriális bíróságokat. Petrichevich felhívásával egyidőben jelent meg a fehérvári utcákon gr. Wrbna altábornagynak, a budai, katonai kerület parancsnokának proklamációja, amelyben az ostromállapot bevezetését tudatta. Feloszlatta a nemzetőrségeket, gyülekezési tilalmat rendelt el, s a császáriak hatáskörébe utalta az útlevelek kiállítását, érvényesítését és láttamozását is.

294 A város megszállását, a tanács tagjainak kinevezését követően fogott hozzá Petrichevich a megyebizottmány hűségnyilakozatának kierőszakolásához. Már január 7-én felvette a kapcsolatot az alispánokkal, elsősorban a „jó szellemű"-nek bizonyult Zlinszky Istvánnal. Szavatolta az elmenekültek személyi biztonságát, a tisztikar tagjait is visszatérésre kötelezte, hogy I. Ferenc József nevében átvegyék a megye közigazgatását.