Fejér Megyei Történeti Évkönyv 11. (Székesfehérvár, 1977)
Közlemények - Buzási János: Néhány adalék Székesfehérvár 1601. évi visszafoglalásának történetéhez
javaslataként terjesztették fel az uralkodóhoz. Valószínű szerzője ennek is Unverzagt. Némi magyarázatra szorul, hogy miért készült két, egymásnak semmilyen tekintetben ellent nem mondó, csupán megszövegezésében és hangsúlyaiban eltérő tervezet. Mindössze arról lehet itt szó, hogy a közismerten törtető Unverzagt egyéni ambícióit követte és néhány nap előnyt biztosított saját javaslatának az udvari kamara hivatalos állásfoglalásával szemben. A két tervezet keletkezésének körülményeiből két dolog különösen figyelemre méltó. Az egyik, hogy időben egybeesnek a 16.—17. század fordulójának terrorhullámával, az Illésházy István és mások elleni felségsértési perek, illetőleg jószágelkobzások sorozatával. Indítékaik is körülbelül ugyanarról a tőről sarjadtak. Elegendő itt arra utalni, hogy mindkét tervezet szerzője ugyanaz az Unverzagt, aki a felségsértési perek és a jószágelkobzások egyik fő sugalmazója volt. 1 ' Figyelemre méltó körülmény ezenkívül, hogy a visszafoglalt terület további sorsára vonatkozó elképzelések kidolgozásából a magyarokat teljesen kizárták, noha a magyar rendek részéről is felmerült a terület visszakebelezésének igénye.' Semmi nyoma azonban annak, hogy az uralkodó a magyar kamarától ilyen javaslatot kért volna. Unverzagt a saját nevében benyújtott tervezet kísérőlevelében — igaz, más indoklással — kifejezetten kéri az uralkodót, nogy a tervezetben foglalt elképzeléseket a magyar kancellária előtt tartsa titokban. A magyarok kizárását csak egyféleképpen lehet értelmezni. Rudolf prágai udvarában, úgy látszik, már ebben a korban megfogalmazódott az a jóval később gyakorlatban is alkalmazott elv, mely szerint a magyaroknak nincs joguk a töröktől visszafoglalt területek sorsába beleszólni, mivel az uralkodó ezeket fegyverrel, mégpedig elsősorban az osztrák tartományok, a német birodalom és más európai keresztény hatalmak erőforrásaira támaszkodva hódította meg. Ezt egyébként az udvari kamara tanácsának nevében benyújtott tervezet majdnem szó szerint ki is mondja. Mindkét tervezet központi gondolata a töröktől visszafoglalt, elnéptelenedett városok és falvak elnémetesítése, közelebbről, német polgárság telepítése a városba, illetőleg a visszafoglalt várak és földbirtokok németeknek adományozása. Az udvari kamara tanácsának nevében benyújtott tervezet ezenkívül azt is elképzelhetőnek tartja, hogy a német birodalomból is jönnek majd ide telepes jobbágyok. Unverzagt egyebek közt javasolja hogy a várost német jogú privilégiummal lássák el és teljesen vegyék ki a magyar joghatóság alól. A németesítés szükségességét mindkét tervezet ugyanazzal indokolja: a magyarok nyughatatlanok, összeférhetetlenek, lázadásra hajlamosak, ezzel szemben a németek engedelmesebbek, a német birtokos nemesség, birtokai révén magyar országlakossá válva, pol'tikai támaszt jelenthet az uralkodónak, a német polgárság alkalmasabb a gazdasági élet fellendítésére, általában véve pedig a németeket sokkalta könnyebb az adók megfizetésére késztetni. Az udvari kamara tanácsának tervezete, amelyhez mellékelték a szóban forgó terület várainak és túlnyomórészt elpusztult településeinek jegyzékét, a terület jövendőbeli berendezésére vonatkozó elképzeléseket jobbára általánosan fogalmazza meg. Unverzagt tervezete részletekbe menő javaslatokat tesz a város és a terület katonai biztosításának, a közigazgatásnak és az adózásnak a megszervezésére, és ugyancsak részletekbe menően indokolja a javaslatait. A Székesfehérvár visszafoglalásával elért katonai siker stabilizálására hozott intézkedések késedelmeseknek és elégteleneknek bizonyultak. Mielőtt még sikerült volna elegendő haderőt összevonni a városnak és környéké-
