Fejér Megyei Történeti Évkönyv 11. (Székesfehérvár, 1977)

Közlemények - Buzási János: Néhány adalék Székesfehérvár 1601. évi visszafoglalásának történetéhez

nek biztosítására, Hasszán pasa, szerdár vezérletével mintegy 70 000 főből álló török sereg jelent meg a város alatt és mintegy két hétig tartó véres ostrom után, 1602. augusztus 29-én visszafoglalta azt." Ezzel egycsapásra szertefoszlottak a bécsi udvarnak az 1601-ben visszafoglalt területhez fűzött reményei. A tervezetek értelmüket vesztették, belőlük nemhogy valóság, de még rendelet sem lett. Alapeszméjüket azonban a gyakorlatban megvalósulni látjuk jó nyolc évtized múlva, Magyarország végleges felszabadításának idején. A tervezeteket így méltán tekinthetjük a Kollonichféle Einrichtungswerk korai előfutárainak. Ezért talán nem lesz minden haszon nélkül való teljes terjedelemben, tartozékaikkal együtt közreadni őket. Mind a négy. alább szereplő iratot betűhíven közlöm. Ettől — jórészt nyomdatechnikai okokból — csak a következő esetekben tértem el: elhagytam az y feletti kettős ékezetet és az u feletti egyes rövid ékezetet, továbbá a „scharfes s"-t kettős s-sel, a v helyett használt u-t v-val, az u helyett használt rövid ékeztes w-t pedig u-val helyettesítettem. A szövegek ortográfiai következetlenségeit (und — unnd stb.) érintetlenül hagytam, kivéve a célhatározó jelentésű „zu" egybe- és különírását. Ezt a mai német helyesírásnak megfelelően módosítottam, mivel itt a szöveghű közlés helyenként értelemzavaró lett volna (zu machen — zumachen stb.). A központozásban és a nagybetűk alkalmazásában a mai német helyesírási gyakorlatot követtem. Az iratok lelőhelye minden esetben: Bécs, Haus-, Hof- und Staatsarchiv, Ungarische Aktén, Allgemeine Aktén. Alább, az egyes iratoknál csak a további jelzetet adom meg. A közölt iratok mikrofilmjei az Országos Levéltár filmtárában, a W 717. számú dobozban találhatók. la. 1601. október 2., Bécs Unverzagt levele Rudolf királyhoz Felterjeszti elgondolásait arra vonatkozóan, hogy miért szükséges Székesfehérvárt és a környékbeli várakat német polgársággal, illetőleg katonasággal betelepíteni. Kéri a királyt, hogy javaslatát ne tekintse cselfogásnak, a magyar kancellária előtt pedig tartsa titokban, mivel ő maga is a királytól nemrég magyar nemességet nyervén, nem akar az ottaniaknak alkalmat adni újabb nagyratörésre. Ha a király adományokat osztana a hozzá hű és arra érdemes németeknek, bizonyára volnának közöttük olyanok is, akik ezért készpénzzel fizetnének, az uralkodó ház számára pedig biztosítva lenne az ország hűsége. A magyarok azonban a saját fejük után mennek, és a németeket szívesen kiűznék az országból. Egyedül az uralkodó tetszésére van bízva, hogy ilyen magyar adományban részesítse őt, ha erre méltónak tartja. Sajátkezű eredeti: 1601. Nachtrag, folio 19. Hátoldalán papírfelzetes gyűrűs pecsét. Címzés a hátoldalon: Der Rhomischen Kayserlichen, auch zu Hungern und Behaim Küniglichen Mayestát. Erzherzogen zu Osterreich etc, meinem Allergenedigisten Herrn. A címzés alatt: Zu Irer Romischen Kayserlichen Mayestát Hannden.