Fejér Megyei Történeti Évkönyv 11. (Székesfehérvár, 1977)

Rákóczi tanulmányok - Farkas Gábor: Fejér megye népe a Rákóczi-szabadságharc idején

sabb kuruc világ, a megye labanc részétől való elzárás emeli e rész jelentőségét. A kuruc vármegye közgyűléseket is tartott A nemesség valamelyik kúriában gyűlt össze, ahol meghányták-vetették a vármegye ügyeit. 1707. május 13-án például Szent-Mihályon ültek össze, ahol megválasztották az ónodi országgyűlésre küldendő követeket is. 1708 tavaszán pedig Ladányban tartottak közgyűlést, ahol történelmi jelentőségű határozatra került sor. Ladány a 17—18. század fordulóján Komáromi Zsigmond birtokos nemesember tulajdonában volt, aki a Rákóczi-felkelés híve lett. Jelentőssé ezt a helyet a Rákóczi-féle szabadságküzdelmek idején az tette, hogy 1708. március 26-án a kuruc Fejér megye nemesei itt tiltakoztak a Habsburgház törvénytelen magyarországi uralkodása ellen. A Fejér megyei köznemesség kinyilvánította, hogy az ónodi országgyűlés határozataihoz tartja magát, ahol köztudott, a Habsburg-házat trónfosztottá nyilvánították. Ugyanakkor I. József király Pozsonyba országgyűlést hívott egybe, ahol „pártütőkkel", azaz a „Rákóczi" vezette szabadságharccal szembeforduló magyar főurakkal elismertette magyarországi uralkodási jogát.

25 Ez a Fejér megyei tiltakozás igen nagy jelentőségű esemény, hiszen a megyei határozatról, amely elítélte József császár cselekedetét, nemcsak a főurak, hanem az uralkodó is értesült. A ládányi nemesi közgyűlésről kiadott tiltakozásban az alábbiak olvashatók: „Az összehívó levél nem felel meg az ország törvényeinek, sőt az egész keresztény világ előtt nyilvánvaló, hogy a császári felségnek nincs joga felettünk uralkodni, annál kevésbé van joga és tekintélye ahhoz, hogy minket gonoszul, alattvalóinak nevezve ide vagy oda összehívjon. Azonban az egykor virágzó nemzetünknek napról napra súlyosabb elnyomására, a recsegő-ropogó ausztriai ház elviselhetetlen igáját álnokul és ármánykodón ránk hozó törekvésekkel szemben, miután mi jóhiszeműen béketárgyalásokat folytattunk, de hiába, mi a szabad ónodi gyűlésünkön nemcsak letettük a királyi, sőt zsarnoki méltóságról, de trónfosztottnak nyilvánítottuk és teljesen eltávolítottuk. A császári felség azonban nemcsak nem talált hűtlennek, de előttünk királyi tekintélyének teljes súlyát latbavetette, amikor néhány, csak nevében magyarnak hízelgésével királyi méltóságát mintegy helyreállítani törekedve, azoknak ellenünk való tiltakozását kikényszerítette. Arra is rábírta őket, hogy királyul ismerjék el. És ezután minket, — a haza igaz és törvényes fiait — nemcsak gonosztevőkké nyilvánított, de ezt ama nyomorult telkekből kikényszerített törvénybe is iktattatta . . . Már ezerszer tapasztaltuk, hogy az ausztriai ház nem a békén munkálkodik, hanem új ármánykodásokkal a lelkeket bénítja, így azon a pozsonyi gyűlésen nemcsak megjelenni nem volt szándékunkban, de az ugyanott hízelgésből vagy kényszerből megjelenteknek és azok tetteinek, cselekedeteinek, szavainak, döntéseinek, intézkedéseinek és határozatainak, sőt mjaigának az egész gyűlésnek ünnepélyesen és közös akarattal ellentmondunk. Semmiben velük egyet nem értünk, mindazokkal szemben tiltakozunk, és az egész keresztény világon közzé akarjuk ezt a kiálványt tenni. Kiadatott Ladányban tartott közgyűlésünkön, 1708. március 26-án. Aláírások: Fejér vármegye szövetkezett rendéinek közönsége."

26 Bár a szabadságharc eseményei egyre inkább a labancok javára váltak kedvezővé, a Fejér megyei szövetkezett rendek mégis bíztak a nemzeti eszme győzelmében, a fejedelem személyében. A hanyatlás jelei már 1708-ban jelentkeztek. A nemzetközileg mind jobban elszigetelődő felkelés egyre kevesebb támogatást kapott, s a Habs-