Fejér Megyei Történeti Évkönyv 11. (Székesfehérvár, 1977)

Rákóczi tanulmányok - Farkas Gábor: Fejér megye népe a Rákóczi-szabadságharc idején

A könnyűlovasság a Fehérvár környéki falvakban állomásozott. Egységei Pákozd, Seregélyes, Polgárdi, Csákvár, Zámoly, Pátka falvakból meghatározott útvonalakon portyáztak, miközben szemmel tartották a Fehérvárra vezető utakat is. A cél az volt, hogy a városból se a polgári lakosság, se a császári katonaság ne jöhessen ki. Eszterházy Antal szerint a várost ki lehet éheztetni, ami maga után vonja annak feladását is. Közben a kuruc portyák rácsaptak a város falain kívül tartózkodókra; így elhajtották egy ízben a városi legelőn lévő gulyát, máskor az Öreghegyen lepték meg a császári katonaságot. A blokádot ismert Fejér megyei köznemesek vezették, parancsnokságuk alatt ugyancsak Fehérvár környéki legénység szolgált.

18 1705 őszén Bottyán János kezdte meg a dunántúli várak és falvak felszabadítását. Bottyán november 16-án Sárkeresztúron állomásozott, ahol a Fehérvár elleni ostromot kitervelte. Általános ostromra ugyan nem került sor, de 1706. február 2-án éjjel a Rácvárost megtámadta, s az ott talált katonaságot kardélre hányta.

19 A szerb lakosú városrész megtámadásának politikai éle volt. Bottyán Tolna megyéből érkezett Fehérvár alá. ahol a szerb csapatok harácsolását megakadályozta. A szerbek már 1704ben a labancok hűséges fegyvertársai lettek, és egész Dél-Dunántúlon nagy pusztítást végeztek. Ugyanez volt a helyzet Fejér megye esetében is. Bottyán váratlan megjelenése a Kelet-Dunántúlon olyan időben történt, amikor ott a Rákóczi-szabadságharc lehanyatlóban volt, és ennek nyomán a „martalóc csapatok" egész falvak lakosságát irtották ki, vagy üldözték el. Bottyán hadjárata megakadályozta, hogy a Kelet-Dunántúl — közte Fejér megye — falvai ismét elnéptelenedjenek. Persze a labancok Vak Bottyán hadjárata után ismét szervezkedtek, s ha lehet, még nagyobb pusztítást okoztak. Az egyik rác milícia parancsnoka fenyegető levelében azt írta a falvak bíráinak, „tudjátok meg, hogy azon helység, melyen az rác jár, tűz nélkül is megég".

20 A rác parancsnok nem is túlzott, mert a Fehérvár környéki falvakat a labanc sereg gyakran meglepte, a lakosságot leölték, vagyonukat elkobozták, és a falut felgyújtották. Ilyen sorsra jutott többek között Tác, Pákozd, Pátka, Aba, Polgárdi, Zámoly.

2[ A Fehérvár körüli blokád eközben tovább tartott. Ez azonban a kuruc seregből jelentős erőket kötött le. A blokád egyik vezetője Szekeres István brigadéros volt, aki Abán született. Szekeres István fiatal hadnagy korában a török hódoltság utolsó éveiben a győri végvárban szolgált. Apja Abán az Arany család alkalmazásában állt. A Szekeres család 1687-ben címeres levelet kapott, és ezzel a jobbágysorból kiemelkedett. Szekeres István katonai érdemeiért 1692-ben Szerecseny-pusztát kapta adományként. A Rákóczi szabadságharcban sok vitézi tettet hajtott végre. Több ízben betört Ausztriába, és osztrák falvakat perzselt fel. Székesfehérvár blokádjában 1706—1708. között vett részt. Levelezéséből több levél fennmaradt, melyeket a Fejér megyei Levéltár őriz.

22 Például 1707. április 28-án Pákozdról kelt levele szerint engedélyt adott a székesfehérvári szőlősgazdáknak, hogy azok a kurucoktól körülvett városból az egyik kapun kijöhessenek a szőlőhegyre, és a tavaszi szőlőmunkákat elvégezhessék. Ugyancsak ő adott nekik engedélyt arra, hogy ősszel szüretelhessenek.

23 Eközben Pákozdon, Pátkán és Lovasberényben táborozott. Ismert Fejér megyei brigadéros volt még Domorikos Ferenc, Somogyi Ádám, Balogh Ferenc, Bolfort Ádám. Ök valamennyien köznemesi sorból emelkedtek fel katonai vezetőkké. Parancsnokságuk alatt a Fejér megyei falvak népének egész sora szolgált. Ismert még jóval több nemes is, akik