Fejér Megyei Történeti Évkönyv 11. (Székesfehérvár, 1977)

Rákóczi tanulmányok - Farkas Gábor: Fejér megye népe a Rákóczi-szabadságharc idején

városában rácok és magyarok csaptak össze.

12 A tumultust azonban a magyar párti városi hatóság vizsgálta ki, s nyilván a nemzeti érdekeket tartotta szem előtt, amikor a magyarokat az összecsapás miatt különösebben nem marasztalta el. A városban a 17. század végén még erős volt a magyar lakosság. Ekkor még szembe tudtak szállni a német—szerb érdekeket képviselő csoporttal, noha a német párt gyakran bekerült a város vezetésébe. 1700-ban a németek már tiszteletet követeltek volna maguknak a városi magisztrátus előtt megjelenő magyaroktól, de ezt akkor még hatalmi szóval sem tudták elérni. Az idegenek és a magyarok között az ellentét lassan gyűlöletté érlelődött. Hamarosan választaniuk kellett: beengedik-e Károlyi Sándor kuruc tábornok csapatait Székesfehérvárra, és ezáltal meghódolnak Rákóczi Ferencnek, vagy fegyveresen ellenállnak? A választás nem volt könnyű, mert a vagyonos magyar polgárság is ingadozott abban a kérdésben, hogy feltétel nélkül megadja-e magát a kurucoknak. Ügy gondolkodott, hogy a város kapuinak megnyitása előtt esetleg egyezséget kötnek a csapatok parancsnokával. Miért volt ez a töprengés? A kurucokról az a hír terjedt el, hogy a vagyonokat elkobozzák, és azt a hadsereg szükségletére fordítják. A magyar lakosság sok tapasztalatot szerzett a korábbi hadjáratok tanulságaiból, s nyilván most is arra gondolt, hogy Rákóczi hadserege kifosztja őket javaikból. Ezért kétértelmű választ adtak a város magisztrátusának, amikor a közelgő ,.kuruc veszély"-re hivatkozva megkérdezték őket; mitévők legyenek, ha Rákóczi felkelői a falak alá érkeznek? A magyar polgárság válasza az volt, hogy vagyonukat megvédik, de nem fognak fegyvert ellenük.

13 A Fehérvár környéki falvak lakossága pedig 1703 őszén titkos összejöveteleket tartott, ahol a kurucokhoz történő csatlakozás módját tanácskoztak meg. Az utolsón, — 1703. december 12-én — a csákvári és a bicskei járások felső részében lévő falvak küldöttei Tabajdon egyöntetű csatlakozásukat mondták ki.

1

'' Amikor császári parancsra a vármegyének a felkelés ellen önkénteseket kellett volna küldenie, azok egyöntetűen csatlakoztak Rákóczihoz. A városba 1704. január 16-án bevonultak a kuruc csapatok, ahol hamarosan több száz önkéntes csatlakozott hozzájuk. A kurucok bevonulásának hírét vették a Fejér megyei falvak is. E helyekről szintén csapatostól álltak az emberek Rákóczi libertás zászlai alá. Székesfehérvár kuruc kézre kerülése hadászatilag is fontos volt Rákóczi stratégái számára. A Kelet-Dunántúl egyik legfontosabb erődje került ezzel kezükbe, bár már korántsem rendelkezett azzal az előnnyel, mint a 16—17. századi várvédő harcok idején. Legerősebb bástyáit, erődítményeit éppen a század első éveiben bontották le a császár parancsára.

45 Fontos volt Rákóczi Ferencnek és a szerveződő magyar nemzeti államnak e város elfoglalása és megtartása történelmi múltja miatt is. Székesfehérvár a nemzeti királyság egyik székhelye. Itt a jogfolytonosságnak kívánt majdnem 200 esztendő múltán Rákóczi színhelyet teremteni. Ismeretes, hogy a fejedelem Székesfehérvárott országgyűlést akart tartani, s majdan a várost egy nemzeti királyt megkoronázó székhellyé tenni. Az események azonban másfelé terelték ezeket a nemes gondolatokat. A Dunántúl nem vált a szabadságharc bázisává, és így a szövetkezett rendek sem ide gyűltek — király helyett — fejedelmet választani.