Fejér Megyei Történeti Évkönyv 11. (Székesfehérvár, 1977)

Életrajzok - Stolmár László: Stolmár Sebestyén (1829 – 1889)

Talán nem felesleges ehhez az ívhez némi magyarázat. A kegyúr akkoriban Zichy Károly gróf volt Nagyhantoson. Ö volt az egyházközség és a templom fenntartója, a lelkészi és a tanítói javadalmazás kiegészítője is. Mindez persze különleges jogokkal járt számára, mint pl. a pap és a tanító kinevezésének ajánlása. A stóla a lelkésznek járó fizetség, olyan egyházi szolgálatokért, mint az esketés, a keresztelés, a temetés stb., amelyben természetesen a kántortanító segédkezett, s ezért neki is járt abból valami csekély összeg. A párbér egyházi adó, melyet a katolikus (és a református) egyházközséghez tartozó házaspárok akár természetben, akár készpénzben a lelkésznek és a felekezeti tanítónak fizettek. A havi 30 forint egy 10 tagú család részére igen kevés volt. Mégis megbirkóztak a megélhetés gondjaival, mert felesége szorgalmával és hozzáértésével (baromfitartás, disznóhizlalás) előteremtette a sok éhes száj követelte mindennapi kenyeret. Jövedelmi forrása volt a méhészkedés is. Amíg együtt volt a család és fiatalok a szülők, ment is az élet nagyobb zökkenő nélkül. Küzdelem a megélhetésért akkor kezdődött, amikor a gyermekek taníttatásuk végett elhagyták az otthont. Igaz, hogy a lassankint keresethez jutó gyermekekkel csökkent a szülők terhe. Kitűnik ez azokból a levelekből, melyeket szülők és gyermekek egymással váltottak. A legidősebb fiú, Károly, a pécsi katolikus tanítóképezde növendéke volt, 1868-ban László és Sebestyén Székesfehérvárott tanultak, Ágnes és Milcsi (Emília) Pesten, a Zirzen Janka Nőképzőben voltak. László (édesapám) 1870. január elsejétől már Budán tanult és vele volt József is. Jönnek a kérő levelek, mennek a hazai csomagok. Most már pénzre is szükség van, hiszen a diákoknak utazási költség, könyv, kelengye is kellett. A mézből, tojásból, párnatollból pénzt kellett csinálni. Meghatóak ezek a levelek. Tükrözik a szülők szeretetét és erőfeszítését. 1873 márciusban írja László fiának az apa: „Már nem maradhatok anyátoktól, ki dicsekedni akar baromfiaival: van már kiscsirke 10 db, másik meg már tojáson ül. Lúd is ül már, azonkívül van már sok lúdtojás is. Egy disznónak a húsa 18 itcze zsírral készen van, ha húsvétra hazajöttök, elvihetitek . . ." Egy másik levélben 1874 februárjában ez olvasható. „Megkeveredik az ember a sok levelekkel, vagy inkább mondva a sok gyerekkel, nem tudom kinek levelére válaszoltam . . ." 1875 januárjában már ezt írhatják gyermekeiknek: „Tudjátok-e, hogy életünk sokkal érdekesebb, mint akkor, amikor kisebbek voltatok. Az időben szükségesebb volt életünk, most azonban itt látjuk fáradozásunk utáni aratást..." Az iskolamester gondjaira jellemző az 1874 decemberi levélrészlet: „A méterrendszerrel én már megviaskodtam. Már a felnőtteknek előadást is adtam, az iskolások pedig már tiszta fogalommal vannak vele, hiszen a számítással sem lesz nagy nehézségünk. Eddig Gönczi ismertetési módját ismerem legjobbnak." Ezek a szavak azt is elárulják, hogy a gyermekek oktatásán kívül a falu népének szellemi irányítása is a tanító feladata. Ezért tanultak a preparandiákban a népnek mindennapi életével szorosan összefüggő ismereteket, mint állatorvoslás, mezei rendőrség, népjegyzői tudomány, népépítészet stb. Ezért nyomta rá a tanító képzettsége, hivatástudata és munkabírása a bélyegét oly nagy mértékben a falu népének szellemi és erköl-