Fejér Megyei Történeti Évkönyv 11. (Székesfehérvár, 1977)

Életrajzok - Stolmár László: Stolmár Sebestyén (1829 – 1889)

Verebi tartózkodása nagy fordulatot jelentett életében. Megismerke­dett iskolamestere, Szombathy Ferenc leányával, Ágnessel. Megszerették egymást, és 1847. június hó 24-én, alig 18 és fél éves korában el is vette feleségül. Házassága most már még inkább szorgalmazta, hogy megszerezze is­kolamesteri oklevelét. Felvételt is nyert az „Iskola Mesterek és Jegyzők képzésére legfelsőbb hegybenhagyással Esztergomban fennálló érseki In­tézetbe", ahol 1847/48—1848/49-i iskolai tanévek elvégzése után ,,Öt a mesteri hivatalra alkalmasnak jelentették ki". 1848. március 12-én megszületett első gyermeke, Károly. Ez az ese­mény a fiatal apának az életvágyát, tudásvágyát és szorgalmát is erősen fokozta. Ez időben határozta el, hogy nevét Majorosyra magyarosítja. Ezt a nevet azonban sem nagyapám, sem gyermekei nem használták. Magyarosított nevének bizonyító írása csupán a folyamodványa és az ok­levele. Üj nevét talán egyszer sem írta alá valahová is hivatalosan. Az ifjú családapának nem volt bátorsága, hogy szíve szerinti magyarságát nevével is bizonyítsa. Világos után az ilyesmi vesztét jelentette volna. Nemcsak a fegyverrel harcoló hősöket érte megtorlás Világos után, de gyanússá vált mindenki, aki magyar érzésének bármilyen jelét adta. A besúgórendszer pedig jól működött. Bár a szabadságharcok nyomot nem hagytak, ; legfelj ebb egy-két csapat vonult át Hantoson, de Pados plébá­nost 48-as magatartásáért megfosztották állásától és hét évig- sínylődött Kufstein várában. Az esztergomi mesterképezde hírneves intézet volt. 1842-ben nyílt meg, s 1845 szeptemberében két évfolyamossá bővült. Elég mélyről kellett a tanítóképzést feljebb emelni, de hogy a javítás türelmetlen vágya hová ragadta a javaslattevőket, elég Nyitra vármegye törvényhatóságát említenünk, amely egyenesen azt javasolta, hogy a ta­nítókat és oktatókat a kir. tudományos egyetemen képezzék. 1849 őszén Stolmár Sebestyén már iskolamesteri állást kapott. A Fe­jér megyei Nagyhantoson elhunyt a mester, és helyére közakaratból Stol­már Sebestyént választották. Fényes Elek szerint Nagy-Hantos magyar falu Fejér megyében. Nevezetes volt a birkatenyésztése és az uraság svéd módra épült magtára, amelyben 18.000 pozsonyi mérő gabonát jól lehetett tárolni. Kilenc gyermeke — az utolsó 1865-ben — született ott. Közben 1855 szeptemberében Marcali község oskolamesteri állásáért folyamodott. Nagyhantos igen kis község volt, míg a Somogy megyei Marcalinak 4000-nél is több volt a lakosa. Nagyapámnak pedig ekkor már négy gyer­mekről kellett gondoskodnia. Törekvése nem járt sikerrel. Tíz évvel ké­sőbb, amikor a család felgyarapodott, ismét próbálkozott, de ez akkor is sikertelen lett. Nagyapám iratai között van ebből az időből egy jövedelmi adó val­lomási ív. Szövege magyar és német nyelven a következő adatokat tar­talmazza : Jövedelem 1869. évre Ft kr. 21 hold föld használata á 6 frt 126 A kegyúrtól évenkint 55 20 Iskolapénz fejében a községtől 115 Stóla illetékekből 10 Párbér 10 A templom pénztárából 13 összesen 329 20 Kelt N.Hantos okt. 18—1868. Stolmár Sebestyén tanító

Next

/
Thumbnails
Contents