Fejér Megyei Történeti Évkönyv 11. (Székesfehérvár, 1977)

Életrajzok - Stolmár László: Stolmár Sebestyén (1829 – 1889)

ÉLETRAJZOK STOLMÁR SEBESTYÉN 1829—1889 Nemcsak azért írok róla. mert a nagyapám, hanem mert olvashatom szüleivel, gyermekeivel folytatott levelezését, nézegethetem irományait, emlékezem apám róla elejtett szavaira, ismerem bátyámnak a családunkról szóló feljegyzéseit. Mindezekből — ha nem is élesen — kirajzolódik előttem egy mozgalmas kor és egy küzdelmes élet képe. Ö volt a fekete nagyapa, édesapám apja, mert az édesanyáménak szép fehér haja és szakálla volt. Fekete nagyapát Stolmár Sebestyénnek hívták, és 1829. január 20-án született Isztiméren. Fényes Elek szerint Isztimér német mezőváros: 1155 katolikus, 2 református, 2 evangélikus és 20 zsidó lakta. Földje szép búzát, szőlőhegye jó bort termett; erdeje derék. Földesura Zichy István volt. Kilencéves korában kezdett iskolába járni, és négy évig tanult. Az ötödik évben — 1842/43-ban — már ő is tanította a kisebbeket. Olvasásból, írásból, számolásból igen jeleskedett. Mestere maga mellé vette segédtanítónak. Ahhoz ugyanis, hogy mesterképzőben oklevelet szerezhessen, 3—4 évi tanítási gyakorlatról kellett bizonyítványt felmutatni. Taníttatásával lemondott jussáról (örökségéről) is. Tizenöt éves korában Bodajkra költözött, mert az valamivel nagyobb hely volt, meg búcsújáró hely is. Ott éneket és zenét tanulhatott, és természetesen folytathatta segédtanítói gyakorlatát is. Szorgalmáról, helytállásáról bodajki mesterétől 1845. szeptember 20-i keltezéssel bizonyítványt kapott, s még az őszön Veréb községben folytatta gyakorlatát. Ebben a faluban két éven át segédkezett. Munkálkodásáról oskolamesterétől és papjától megkapta azt a működési bizonyítványt, amely az isztimérivel és a bodajkival együtt lehetővé tette számára, hogy tanítóképezdébe iratkozhasson és oklevelet szerezhessen. A három működési bizonyítvány közül a bodajkit szó szerint közöljük: „Bizonyítvány: Hogy Stollmáhr Sebestyén Fejér Megyében lévő Isztimér Helyiségi Születésű, nálom alólírtnál másfél Esztendeig lévén; s' azon idő alatt az ő sorához kívánó józan — engedelmes — békés — és csendességben mindenkor hogy volt, ezzel bizonyittom. Költ Bodaik Mezővárosban September 20-án 1845. Herder János Oskolamester és Zenekar Igazgató." (Pecsétviaszos, monogramos pecsét.) Ez a bizonyítvány azért is érdekes, mert a fiatal segédtanító tulajdonságait ugyan bizonygatja, de mesterségbeli készségéről említést sem tesz. Valószínű, hogy ,,az ő sorához" az még nem is volt döntő kérdés, annál inkább a józanság, az engedelmesség, a békés, csendes természet.