Fejér Megyei Történeti Évkönyv 11. (Székesfehérvár, 1977)

Források - Pesty Frigyes helységnévtára, Fejér megye. Bevezette, közreadja és jegyzetekkel ellátta Párniczky Józsefné

Utak:

11 a Székesfehérvár—szekszárdi országút, mely Föveny és Pötölle puszta határát Báránd pusztáktól elválasztja, — a Sz. fejérvár és simontornyai országút, a határ közepét szeli át, a Sárréteken keresztül, magas töltésen, mely után a vám szedetik. — Mezőkomáromi út és polgárdi út, mind a kettő Táczból kifelé nyugotnak. — végre a szabadbattyányi út Táczból éjszaknak vezet. — Tácz, 1864, július hó 14-én. Bertalan Péter jegyző Jegyzetek 1 Középkori alapítású község, de középkori adatok nem állnak rendelkezésre. 1650-ben a Zichy-család birtokába került, a palotai uradalom részeként. Ekkor Tác lakott helység, lakói magyarok. 1715—20 körül a lakosok egy része elhagyta a helységet. Gróf Zichy János feljegyezte eltávozott jobbágyainak új tartózkodási nelyét. Innen tudjuk, hogy a táciak Fokon, Ságváron. Papkesziben, Szilason, Seregélyesen, Pincehelyen és Somogyban telepedtek le. A II. József-féle 1784—87-es összeírás alkalmával 118 házban 155 család, összesen 782 lakos élt. 2 A református templomot 1696-ban építették, 1745-ben kibővítették. Tornya 1746ban épült (Genthon, 207.). :! Regalejog = jura regalia, királyi haszonvétel. A magyar jogban kétféle regáliát ismertek: a nagyobbat (ezek a korona jövedelméhez tartoztak és közszükségletek fedezésére szolgáltak) és kisebbet (regalia minora), ezek a nemesi birtokkal összekötött, másszóval földesúri haszonvételek. Ide tartozott a vámjog is. Az 1720-as összeírás szerint a megye 4 községében: Tácon, Fülén, Kalózon és Eresen 3. nyomás (calcatura) is található. Ezeknél az történt, hogy a lakosok az eddig művelt egyik calcaturájukat legeltetés céljára hátrahagyták (tercia calcatura seu ugar) és a szomszéd pusztai földeket művelték helyette: a táciak Föveny-pusztán választották ki tetszés szerint földjeiket (Vadász, VEAB II: 104.). 5 Urasági pallosjog = a király által adományozott feudális jog halálos ítéletek hozatalára és végrehajtására. e A Sárvíz a múlt századi csatornázással új jelleget és új medret kapott. A történeti időkben szélesen kanyargó folyó volt. Egykori medre ma is jól nyomon követhető. A folyó görbülete két szigetet alkot, ez az egykor ittlévő település közepén terült el. A település északi bezárását a mozaiktörmelékei miatt számon tartott körtvélyesi határrész dombja alatt húzódó egykori tó alkotja. ' Általában egy-egy malom csak egy típusú energiafelvevő szerkezettel működött, legfeljebb kerekük száma változott. Készültek malmok egy, négy — esetleg — öt, ritkábban ennél több vízikerékkel is (Pongrácz Pál: Régi malomépítészet. Bp., 1967., 71.). A táci malom jelentős volt már a korábbi időkben is. Jártak ide más helységekből is őrletni, pl. Fövenyen keresztül a bárándiak. Ezért ezt az utat ,,Lisztes útnak hívták, mert ezen vitték az őrletni való gabonát és hozták vissza a lisztet." (ld. Aba leírását!) 8 Föveny puszta — a középkorban önálló helység volt. Első híradásunk róla, hogy 1193-ban III. Béla király a fehérvári kereszteseknek adományozta többek között Fuinnes-t, vagyis Fövenypusztát (Érszegi, FMTÉ 5: 1185.). Nagyméretű település, a Sárvíz egyik igen fontos átkelési pontján. 1279: Portus Fwen (Föveny kikötő, rév, part). (Fövényről, mint fontos átkelési pontról ld. AR. IV—V. 231.). Az egész középkoron át megtartotta e település a földrajzi és stratégiai viszonyok és adottságok adta jelentőségét. Feltételezhető, hogy a fövenyi síkon tartották a székesfehérvári bíráskodási és országgyűlési napokat. — 1400. jan. 5-én oklevél számol be arról, hogy a fehérvári káptalan azt a vámhidat, mely Szent István idejétől kezdve Föveny nevű területen, a Sárvíz folyón van, szétszedette (Mályusz E.: Zsigmondkori oklevéltár, II 1. 1956, 10. sz.). 1434-ben már van temploma és plébániája. A törökkorban pusztult el. A XVIII. században újratelepült, de más helyen. A II. József-kori összeírás pusztaként említi, 11 házzal, 18 családdal és 104 lakóval. a Régészeti irodalmunkban 1866-ban Rómer Flóris írt először a „hajdan sokat emlegetett Fövenyesi-puszta" lelőhelyről. Érdy János figyelmeztetésére kereste a római castrumot, azonban azt még 70 évig Székesfehérvár helyén keresték. Az első ásatás 1934-ben, majd 1939-ben történt, folytatódott a felszabadulás után 1954-ben, de rendszeres feltárása csak 1958-ban kezdődött. Több évtizede folyik az egész kiterjedésében beépítetlen területen lévő nagyméretű romváros, az Itinerarium Antonini Gorsium nevű állomásának, Pannónia inferior (Északkelet-Dunántúl) északi része legfontosabb közlekedési és vallási központja nagyterjedelmű maradványainak feltárása. Eddig mintegy 700 ezer lelet került elő (1976). Történetét illetően tudjuk, hogy i. u. 50 táján szállta meg a Pannoniában folyamatosan be-