Fejér Megyei Történeti Évkönyv 11. (Székesfehérvár, 1977)

Források - Pesty Frigyes helységnévtára, Fejér megye. Bevezette, közreadja és jegyzetekkel ellátta Párniczky Józsefné

rendezkedő római hatalom a Sárvíz fontos átkelőhelyét. Az első alakulat a Borostyán út védelmére került ide átmenetileg, ez a Sárvíz 2 oldalán palánkvárost, mellette kisebb lakótelepet létesített. Hadrianus császár alatt élete fellendült. Új virágzását a IV. szd-ban Maximinianus Herculius császár alatt érte el, nevét ettől kezdve Herculiára változtatták. Az V. században a népvándorlás alatt pusztult el (germánok, langobárdok, avarok). Pötölle puszta eredetileg királyi birtok lehetett. Ebből 1193-ban egy részt a székesfehérvári keresztesek konventje kapott. Ez a puszta nevének az első előfordulása: Petrella formában (Érszegi FMTÉ 5: 1 185.). 1434-ben Poss. Petelle néven találjuk (Érszegi, FMTÉ 5: 140 215.). A török után a Feördös-családé, majd a Fiáthoké s ezek örököseié, a Sigray grófoké volt. Az 1702-es összeírásban Aba községhez tartozott Pötölle puszta néven (Károly III: 10.). A II. József-kori összeírásban: Petele puszta, 2 házzal, benne 4 családdal és 29 lakossal. Az Északkelet-Dunántúl fontosabb útvonalait az Itinerarium Antonini nevű antik útikönyv örökítette meg számunkra. Így tudjuk, hogy az É—D, DNy—ÉK felé haladó, egymást keresztező utak metszőpontjában s több kisebb útvonal keresztezési pontjában volt Gorsium, ill. Herculia. Fitz Jenő 1954-ben megtalálta azt a régi római utat, mely a csatornán át vezetett Tác határában, a Sárvíz bal oldalán. A római kori Tácra vonatkozó legújabb irodalom: AR I: 154, II: 141, IV—V: 206, VI—VII: 153—168. Fejér M. Szemle 1967: 38—47., Genthon, 207, Fitz, Gorsium 1976.). 91. Tárnok 1. Fejér vármegye, bicskei járás, Tárnok község 2. A községnek csupán Tárnok* neve él. 3. A községnek soha más elnevezése nem volt. 4. A község az itt szerezhető adatok szerint legkorábban említtetik 1724-ben,

2 mely évben a plébánia is alapíttatott. 5. Az 1739. évben uralgott pestis

1

' következtében a község rácz ajkú lakossága csak néhány család kivételével kihalván, az akkori földesúr, gróf Illésházynak Trencsén megyében is birtokai lévén, a néptelenné vált községet onnét tót ajkú lakosokkal benépesítette, az ekkor még volt néhány rácz ajkú család is a túlnyomó tót elemtől eltótosodott. Ezen birtok hagyomány szerint egy apáca-zárda tulajdona volt. de hihetőleg királyi adományozás útján egy magas királyi hivatalban, valószínűleg tárnokmesteri'

1 hivatalban állott úrnak birtokába jutott, s ennek hivatala után az ekkor alapított község is Tárnok nevet nyert, különben a csatáiról híres Tárnok völgynek

5 egyik oldalán fekszik. 7. A község 4 utcából áll, nevezetesen: Fő, — Tabán, — Kissor, — s az 1853. évben alapított Új utcából. 8. A Határ I. II. és III. dűlő nevezetre oszlik, az I. dűlőben van az úgynevezett Zahumnámi, vagyis Szérűk mögötti, a jegyzőség és templom birtokát képező szántóföld. A II. dűlőben: a) Urlitova — a jegyzőség és plébánia szántóföldből és rétből álló birtoka. b) Preznach (Hegyen keresztüli) 112 holdnyi, 1854. évben a község földjébe ültetett szőlőhegy, — ugyanitt egyes teljes gazdák birtokán 18 hold 400 Q-öl 1859. évi szőlő ültetmény. c) Gerszeléz (Gellért hegy) 30 hold 1859. évi szőlő-ültetmény a telkes gazdák birtokán. A III. dűlőben: Sajnovicsova Studna (Sajnovics kútja), vízállásos hely, ezen birtokrész bizonyos Sajnovics nevű birtokosé volt, s még élő emberek emlékezete szerint ezen helyen egy kút állott. Izvor (rác szó, magyarul forrás, latinul fons), a helybeli 84. házas zsellérnek legelőilletőségét foglalja magában, részben 1859. és 1860. évben szőlővesszővel beültetve. Izvornak, vagyis Forrásnak azért neveztetett, mert itt még most is van egy forrás, mely éven át folytonosan bugyogván, csermelyt képez. — Itt valaha a régi falu állhatott, mit ásás alkalmával a földből kihányt tégla, s egészen ismeretlen alakú cserépzsindelyek igazolnak." Hortne Luki (Felső rét) a telkes gazdák egy részének rét-illetősége, nagyrészben feltörve, s lóher, búza vagy árpa alá használva. Itt van Tyepla Studna (Meleg kút), elég bő tartalmú melegvíz-forrással. Bara (Mocsár), az 1853. évben történt tagosítás előtt mocsáros, ingoványos hely, leginkább libamezőnek használva. Tagosításkor a telkes gazdáknak rétpótlásul illetőségbe méretvén, s canalisáltatván feltöretett, és répa, árpa, búza vagy here alá használtatik.