Fejér Megyei Történeti Évkönyv 11. (Székesfehérvár, 1977)

Források - Pesty Frigyes helységnévtára, Fejér megye. Bevezette, közreadja és jegyzetekkel ellátta Párniczky Józsefné

PESTY FRIGYES HELYSÉGNÉVTÁRA, FEJÉR MEGYE Bevezette, közreadja és jegyzetekkel ellátta: Párniczky Józsefné ,,A népek külső és belső élete számtalan módon nyilatkozik, és kimeríthetetlen forrásokban csörgedez tova századokon át szokásaikban, hagyományaikban és nyelvökben, épen úgy, mint ezek sajátlagi további nyilatkozataiban: regéikben, mondáikban, személy- és helyneveikben stb. És ha egy és más ezen források közöl elapad vagy elszárad is, sőt megzavarosodik, többnyire úgy, hogy nyilatkozata érthetetlenné lesz, mégis nagyobbára oly mély és számos nyomot hagy maga után, s annyi oldal felől nyílik meg a vizsgálatnak, hogy aki ezek előtt szemeit be nem hunyja s magát csak kevéssé is tájékozza irántok, még könnyen ráakadhat annyi mindenfélére, mit a gondtalanság, tudatlanság s aluszékonyság már elveszettnek vélt. . . Ily források és nyomokul szolgálhatnak ezen hely- és személynevek is. Századokon át ugyan öntudatlanul hangoztatva, épen oly értelmetlenekké lőnek a nép közt, mint a folyó habmoraja, a lomb susogása, a csillagok tündöklése, a természet élete és működő ereje; melybe mindennapi eszével be nem hathat, vagy melynek rég elvesztette genesise tudatát, ereje és értelme ismeretét. De mint a természetbúvár gyakran egyetlen adott tény által biztosan behatol a titokba és meghatározza a jelenségeket, úgy gyakran csak egy adat amazokból is elég, hogy behassunk vele múltunk, őshaj nálunk, egy szóval ismeretlen történetünk eddig elzárt könyvébe. Ha egyszer ezen adatokat összeszereztük s a salaktól megtisztítottuk, mellyel a gondatlanság belepte; a leplet szellőztettük, mellyel a feledékenység elfödte: meg lesz fejtve a bennök rejlő talány . . ." (Űj Magyar Múzeum 1858: I. 556—57.) Ipolyi Arnold fenti sorait idézi Pesty Frigyes Magyarország helynevei című 1888-ban megjelent tanulmánya bevezetésében. Ipolyit Pestyvel, Toldi Ferenccel, Révész Imrével és másokkal együtt az általuk ,,új tudomány "-nak nevezett történetkutatási irányzat képviselőjeként tartjuk számon. Ennek megindítója a Magyar Tudományos Akadémiának az az 1838. évben meghirdetett egyik pályázati felhívása volt, mely a „részint fennlévő, részint régi emlékekben található magyar hangzású helyírási (topographiai) és családnevek" gyűjtésére és magyarázatára vonatkozott. A Magyar Tudományos Akadémia azzal a felismeréssel, hogy a név- és helynévkutatás új ismeretek gazdag tárháza lehet, megelőzte a művelt nagy nyugati államokat, így 9 évvel a berlini Tudományos Akadémiát is. E felhívás után azonban évtizedeknek kellett eltelniök, míg tudományos igényű, maradandó értékű művek láttak napvilágot. A teljes feltáró 11 Fejér megyei történeti évkönyv 11 161