Fejér Megyei Történeti Évkönyv 11. (Székesfehérvár, 1977)

Források - Eperjessy Kálmán: Fejér megye katonai leírása II. József korában. I. Az országleírás, mint kútfő. II. Fejér megye az országleírásban. Függelék: Magyarország katonai leírása 1782 – 1785 (Fejér megye) – Militärische Beschreibung von Hungarn 1782 – 1785 (Stuhlweissenburger Komitat)

gelők. így: Gánth, Csákvár, Csákberény, Tácz, Kisláng, Őssy, Mezőkomárom, Hídvég, Szár, Pázmánd, Velence stb. Vannak helyek, ahol csak esőzés idején nedvesek, máskor használhatók. Ezek közé tartoznak: Dég, Acsa, Doboz, Szentpéter, Lovasberény, Seregélyes, Sárosd, Aba, Tinord, Örspuszta stb. Vannak helyek, mint Sárkány, ahol kevés, rossz és többnyire homokos a rét. Nem kisebb a nedves és iszapos rétek száma sem. Egyes helyeken, mint Moóron is, a tavakból húzódó csatorna okozza a rét nedvességét. Másutt, mint Zámoly, Iszkaszentgyörgy, Kisfalud, Pákozd, Ercsi, Mezőszentgyörgy, Székesfehérvár stb. csak a folyó vagy a patak közelében nedvesek a rétek. Nemcsak a Sárvíz mentén, hanem a kisebb mocsarak mellet is vannak vizes rétek. Székesfehérvárnál is feljegyzik, hogy a rétek mocsaras helyen fekszenek, ahova csak nagy fáradtsággal lehet ittott eljutni. A szénát csak télen lehet behordani, ha befagyott. Ehhez hasonló eseteket más helyekről is megemlítenek. Az erdők állapotáról az országos átlagnál kedvezőbb képet mutat Fejér megye. Településeinek csaknem a felerészében van az erdőről mondanivaló. Sok falut, mint Gánt, Kishantos, Kápolna stb. három oldalról is erdő veszi körül. Van olyan is, pl. Szentgyörgypuszta, amely teljesen erdőben fekszik. Egyes falvakban a jól járható utak között az erdei sétányok is megemlíttetnek. Az erdőkben csaknem uralkodó faféleség. a tölgyfa. Sűrű, szálfákból tölgyerdőkről történik említés, de még több a fiatalos, növekvő fákból álló tölgyerdő. A falu erdeje részét alkotja a közelében áthúzódó erdőségnek, de egyik-másiknak külön erdeje is van. A katonának fontos volt tudni az erdőről, hogy milyen benne a közlekedési lehetőség. Ezért számolnak be minden faluval kapcsolatban, hogy mindenütt, vagy csak a kijelölt utakon járhatók-e. Csak gyalogszerrel, vagy lovon és szekérrel is lehet-e közlekedni bennük. Megszűnik-e az út a hegytetőn, és ha igen, hogyan lehet tovább jutni. E viszonylag fejlettnek mondható erdőgazdálkodás nyilván Mária Terézia 1769-ben kiadott erdőrendtartási rendeletével van összefüggésben.

29 Semmi más kútfőben annyi hiteles részletadat az úthálózatról nem található, mint az országleírásban. Falvanként és nagyobb távolságokra is hiteles tájékoztatást kapunk az utak állapotáról. Részletesen ismerteti a Veszprém—Komárom—Székesfehérvár-i országút, valamint a Székesfehérvár—Buda-i postaút egyes szakaszait. Tudósít róla, hogy a megyében az utak általában jókarban vannak, csak esőzés idején fordulnak elő esetenként nehézségek. Ilyen pl. az útszakasznak erdőn átvezető része. A feketeföldes, szilárdtalajú útszakaszok minden időben jól használhatók. Ilyen pl. a Sukoró—Szentágota—Kislak—Örspuszta közötti stb. Felsorolja az elhasznált (ausgefahren) útszakaszokat (pl. Mezőkomárom). Vannak kimondottan rossz utak (Csabái, Zsámbék). Felsorolja azokat is, amelyek nehéz fuvarra nem alkalmasak (Mány stb.) Ercsi és Rácszentpéterpuszta között a postaút a Duna áradása idején nem használható. Kiterjed a figyelme a községi, mezei és a szőlőkbe, erdőkbe vezető utakra is. Számontartja a mélyutakat, megemlítve hogyan lehet azokat áthidalni. Egyes útakadályoknál, mind az országúton, mind a községen belülieknél, figyelmeztet az óvatos közlekedésre. A környező hegyek (körülfekvő hegyek) című rovatban nem kapunk kimerítő leírást a hegyrajzi állapotról. Inkább csak azt vizsgálja és katonailag ez a fontos, hogy melyik az uralkodó magaslati pont, ahonnan nagy terület szemmeltartható. Itt történik említés a település fekvéséről is. Megállapítja, hogy a község magaslaton, hegy tövében, hegyoldalon, völgy-