Fejér Megyei Történeti Évkönyv 11. (Székesfehérvár, 1977)

Források - Eperjessy Kálmán: Fejér megye katonai leírása II. József korában. I. Az országleírás, mint kútfő. II. Fejér megye az országleírásban. Függelék: Magyarország katonai leírása 1782 – 1785 (Fejér megye) – Militärische Beschreibung von Hungarn 1782 – 1785 (Stuhlweissenburger Komitat)

vízrajzi adat. Fokozza ennek jelentőségét az is, hogy a vízrajzi leírás a XVIII. századi, a folyók szabályozása előtti állapotra vonatkozik. De meríthet belőle a településtörténet és a településföldrajz is. Meggyőződhetünk arról is, hogy az országleírás hazánknak a legteljesebb, minden eddigi helységnévtárt felülmúló adattára. Ugyanez mondható a közlekedésre is. Az ország úthálózatának, az utak minőségének minden településre kiterjedő leírását itt találjuk meg. Sok tanulsággal szolgál az erdők állapotáról szóló tájékoztatás is abból a korból, amidőn a kezdődő feléledés mellett még láthatók az előbbi hanyatlás nyomai. Meg kell említeni, hogy bőséges anyagot nyújt az országleírás a nyelvtudomány számára is. A szövegben, sok esetben eltorzított helységnevek azonosítása és feldolgozása a helynévkutatásnak lehet nem könnyű, de hézagpótló feladata."

2 De hozzá kell tennünk, hogy a fentiekben érintett kutatási feladatok teljesítése egy ember, sőt egy intézet erejét is felülmúlja, különösen, ha a szóbanforgó kézirat — mint ahogy ma is ez a helyzet — nem áll rendelkezésre nyomtatásban. Meg kell említenem, úgyis, mint illetékesnek, a kézirat (Országleírás) hazai sorsát. 1928-ban a bécsi Hadilevéltárban a József császári térképfelvételekkel egyidejűleg a hét fóliakötetet kitevő országleírásról is tudomást szereztem. Hírt is adtam róla a Föld és Emberben megjelent közleményemben, valamint a Bécsi Collegium Hungaricum III. sz. füzeteként megjelent tanulmányomban, sőt idéztem is belőle részleteket.

211 Arra azonban nem került sor, hogy a térképekkel együtt az országleírás is hazakerüljön. Míg a térképekről a Hadtörténelmi Intézet révén széles körökben tudomást szereztek, és azok az elmúlt fél évszázad során elfoglalták helyüket a különböző tudományágakban, addig az országleírás feldolgozása a mai napig várat magára. Bőven kielégítették az érdeklődést a térképek. Az országleírást nem használták fel a kutató munkában. Magunknak is a helyszínen kellett szükség esetén a kéziratba betekinteni. Csak a felszabadulás után kerülhetett sor az országleírás ügyére. Erdei Ferenc célhitelt biztosított a kézirat számára. Tapasztaltuk, hogy ő különös érdeklődéssel viseltetett a helytörténeti kútfők iránt. A szűkebb hazájára vonatkozókat lakásán őrizte. A munka az Agrártörténeti Bizottság 4. sz. témájaként indult meg. Jó szolgálatot tett az ügynek a Hadtörténelmi Intézet is, amely a kéziratokat a bécsi Hadilevéltárból megszerezte, filmesítette és folyamatosan másolatokat készített róla. Résztvett a fotókópiák készítésében az Országos Levéltár is.

2

'' A munka a kitűzött program szerint haladt. 1961-ben már beszámolhattam az Agrártörténeti Szemlében annak forrásértékéről. 1963-ban pedig Erdei Ferenc javaslatára „Dunántúl, Kisalföld. Északnyugati Kárpátok" címen szerkesztésemben kiadásra kerülő könyvek jegyzékében szerepelt. Megjelenésére azonban ekkor nem került sor. Erdei távozása is hozzájárulhatott ehhez, vagy talán egyszerre akarták az egészet kihozni. Mire a kézirat teljesen elkészült, elegendőnek tartották annak levéltárba helyezését. Bizonyára az ötödfélezer oldalnyi terjedelem is oka lehetett ennek. De a legfőbb ok mégis az, hogy nem volt és ma sincs olyan tudományos szerv, amely vállalni tudja a kiadás és feldolgozás feladatait. Az országos Helytörténeti Bizottság is foglalkozott ülésein a kérdéssel. Vita tárgyát képezte, hogy az eredeti német nyelven vagy magyarul — esetleg mindkét nyelven, — jelenjék-e meg a kézirat. Egymásnak kínálgatták a különböző intézmények, de eredménytelenül. Bele kellett nyu-