Fejér Megyei Történeti Évkönyv 11. (Székesfehérvár, 1977)

Források - Eperjessy Kálmán: Fejér megye katonai leírása II. József korában. I. Az országleírás, mint kútfő. II. Fejér megye az országleírásban. Függelék: Magyarország katonai leírása 1782 – 1785 (Fejér megye) – Militärische Beschreibung von Hungarn 1782 – 1785 (Stuhlweissenburger Komitat)

godnunk abba, hogy e nagyértékű kézirat, ha másolatban is, de most már itthon van. Csaknem 200 évig tudomásunk nélkül a bécsi Hadilevéltárban porosodott. Nem volna kívánatos, hogy idehaza is hasonló sorsra jusson. Megpróbáltuk mégis menteni, ami menthető. Hátha ami az egésznek a nagy terjedelem miatt nem sikerül, az részekre bontva sikerül. A folyó év nyarán Benda Kálmánnal és Vörös Károllyal egyetértésben a megyékhez körlevelet intéztünk, felhíva a figyelmüket az országleírás páratlan kútfőértékére és megszerezhetési lehetőségére. Minden elismerést megérdemelnek a helytörténet ügyéhez való hozzáállásukért a levéltárigazgatók. Egymás után fejezték ki készségüket a megyéjükre vonatkozó helytörténeti anyag gondozásához. Ennek eredménye, hogy az országleírás Fejér megyére vonatkozó részét átadhatjuk az olvasónak. 11. Fejér megye az országleírásban Az előbbiekben általánosságban tekintettük át az országleírást. Lássuk most, hogy mit tartalmaz Fejér megye számára. Elmondhatjuk, hogy ez a megye a XVIII. század végén — bár küzdenie kellett az újjáépítés feladataival, —• mégis jobb helyzetben volt azoknál a tiszántúli megyéknél, amelyek a török hadjáratok első útvonalába estek. Itt nem pusztult el anynyira a középkori falu, bár megsínylette a török hódoltság okozta megpróbáltatásokat. Nem foglalta el a pusztuló falvak helyét a tanyarendszer, mint a Tiszántúlon. Itt az országleírás 120-nál több olyan települést (várost, mezővárost, falut és pusztát) sorol fel, amelyeknek mintegy harmadrésze túlélte a török uralmat."'' A települések számbavételével egy várost és öt mezővárost nevez meg. A többi falu, puszta vagy egyéb szórványtelepülés. A falvakat házaik anyaga szerint osztályozza. Nagy falut, középszerűt és kisfalut (falucskát) ismer. Van jólépült, elég jólépült és silány falu. A Fejér megyei puszta nem azonos az alföldi tanyával. A puszta itt primitív faluszerűség, szemben az alföldi tanyával, amelyet egy család lakik. Számos puszta egy-egy mai falunak az őse. Olyan pusztát is említ az országleírás, ahol templom is van. Nem azonos a puszta a majorral sem. Az utóbbi egy-egy jobbmódú család önálló települése. Gazdasági épületekkel, mezőgazdasági munkát végző lakossággal, köztük inkább zsellérekkel, mint jobbágyokkal. Számbavételt érdemlő magános település az útszéli csárda is, amely az utasembernek pihenőül, itatóhelyül, sokszor a postakocsi megállóhelyéül is szolgál. A falu népéről, foglalkozásáról, szokásairól nem sokat tudnak. Hiszen a nép nyelvét nem értették. De annál többet a természeti környezetről: a folyóról, az erdőről, a mezőről, és az utakról, ami katonai szempontból fontosabb volt. A helységnevek azonosítása nagyrészt sikerült.'

20 A felvevő hallomásból (fonetikusan) ismerte meg azokat. Az olvasónak figyelembe kell vennie olyan elírásokat, amelyek a magyar nyelv nem tudása folytán a fonetikus írásból származnak. Nem ismerik a ,,ö" és ,,ü" betűt. A hosszú magánhangzókat sem: az é, ó és ú betűt. Úgyszintén az összetett mássalhangzókat sem: cs, gy, ly, ny, sz, zs, valamint az y betűt sem. A ,,falva" szó teljes kiírása már nehézséggel jár. Ehelyett következetesen csak ,,fa" szere-