Fejér Megyei Történeti Évkönyv 11. (Székesfehérvár, 1977)

Források - Eperjessy Kálmán: Fejér megye katonai leírása II. József korában. I. Az országleírás, mint kútfő. II. Fejér megye az országleírásban. Függelék: Magyarország katonai leírása 1782 – 1785 (Fejér megye) – Militärische Beschreibung von Hungarn 1782 – 1785 (Stuhlweissenburger Komitat)

tak.

1:! Tudunk róla, hogy a tanító házának valamelyik szobája volt a tanterem." Szilárd épületnek nyilvánítanak jól épült malmokat, istállókat, gabonás hombárokat, téglaégetőket, sőt juhkarámokat is. Ilyen az erdészház is, amelyben az erdőfelügyelő vagy a földesúr vadásza lakott. A majorsági birtokon a szegényes zsellérházak közül kiemelkednek az egyes jómódú parasztok kőházai. (Einige nach Bauers Art ziemlich gut gebaute Háuser.) Magában álló, sajnos az illetékes helyek részéről még eléggé tudomásul nem vett forrásértékű tudósítások az ország hidrográfiai viszonyairól készült feljegyzések. Ezek községekre és szakaszokra kiterjedően a folyóktól a névtelen patakokig tájékoztatnak a vizek sebességéről, szélességéről, mélységéről, mederviszonyairól. Az egyes partszakaszok magasságáról, a zátonyokról, a folyó sekélyes részeiről, és általában azokról a tulajdonságairól, amelyeket a térképen kifejezni nem lehet. Kitűnik belőlük, hogy a folyó mennyire rányomja bélyegét a víz környékének életviszonyaira. Vízjárásával és mederváltozásaival meghatározza a települések helyét, formáját, gazdálkodását és közlekedését. A XVIII. századvégi hidrográfiai kép annál is inkább figyelmet érdemel, mert a vízszabályozások előtti helyzetet tünteti fel, amelyből a korábbi állapotokra is következtethetünk. A leírások nem tartalmazzák a vízállások dagály és apály okozta ingadozását, inkább községenként egy évekre visszamenő középérték megállapítására törekszenek. Az országleírások kiemelik, hogy a folyók vízmennyiség-eloszlása egyenlőtlen, a sok kanyarulat, szigetképződés, emelkedés és esés miatt a folyók szélessége és mélysége állandóan változik. Tavasszal alig képes a meder a lefolyó vízmennyiség befogadására. Nyáron és ősszel a leapadt folyók a medernek csak kis részét foglalják el. A rossz mederviszonyok okozzák az évenként megismétlődő áradásokat. Tavasszal és nyáron, a zöldár idején, a hirtelen lefutó víztömeg nem fér el a folyó medrében, átlépi a partokat, és nagy területeket borít el vízzel. A Duna, Tisza, Maros, Körösök, Szamos és mellékfolyóik áradásai, de még a hegyekről lefutó víztömegektől megduzzadt kis patakok is létükben fenyegetik a lakosságot. Gyakran az ár a községek belterületére is mélyen benyomul. Ilyenkor az utak nagy része víz alá kerül. Sok község hetekre, hónapokra kiesik a forgalomból.

1,3 Az árvizek okozta károk mellett azonban sok hasznát is látja a partmenti lakosság a folyóknak. Az ártéri földeken a kiöntések után termékeny iszap marad vissza. A folyó fontos közlekedési út is volt. A Dunán, Tiszán, Maroson és egyes kisebb folyókon is meginduló fa- és sószállítás a lakosság ezreinek nyújtott megélhetést. Az átvonuló hajók a part mentén kereskedést is folytattak, egyes községeknek, pl. Makónak közvetlenül a part mentén volt a piaca. Az országleírások lépésről lépésre tájékoztatnak a folyókat keresztező utakat összekötő hidak, pallók, kompok állapotáról. Megtudjuk, hogy hol vannak gázlók (Überfuhr), és hol lehet szekérrel vagy gyalogszerrel átkelni. Vannak községek, amelyek ilyenkor csónakon vagy hajón közlekednek. A patak és folyó vize ivásra is szolgál. Mindenütt megemlítik, hogy a víz embernek és állatnak egyaránt, vagy csak állatnak alkalmas. E rovat pontos vízrajzi adatokat közöl a hazai folyókról. Szélességükről, mélységükről, a partalakulatról. A rajtuk levő szigetekről, hidakról, kompokról, a hajózás akadályairól, a zátonyokról és sekélyes helyekről. Érdemes feladatul kínálkoznék a vízügyi kutatás számára az országleírásban található bőséges adatok alapján egy-egy hazai folyónak (Duna, Tisza, Maros, Körösök, Dráva, Száva stb.) ún. folyamtörténeti feldolgozása.