Fejér Megyei Történeti Évkönyv 11. (Székesfehérvár, 1977)

Források - Eperjessy Kálmán: Fejér megye katonai leírása II. József korában. I. Az országleírás, mint kútfő. II. Fejér megye az országleírásban. Függelék: Magyarország katonai leírása 1782 – 1785 (Fejér megye) – Militärische Beschreibung von Hungarn 1782 – 1785 (Stuhlweissenburger Komitat)

A hazai állóvizekre, tavakra, csatornákra, a Balatonra, Velencei tóra, Sárvízre stb. is hiteles vízrajzi adatokat találunk. A Balaton környéke még elég kihalt. Keszthelyen és Füreden kívül csak középkori kis falvak húzódnak meg a zalai és somogyi oldalon. Keresztúr és Lelle valamennyire még kiemelkednek. Ezekben az urasági kastélyon kívül jól épült templom, magtár és vendéglő is van. A part mentén sűrű tölgyerdők és szőlőhegyek hosszú sora. A partalakulat egyenlőtlen. Győrök, Lelle és Boglár közvetlenül a tó partján fekszenek. E két utóbbinál a part lapályos és homokos. Ezer lépésnyire be lehet menni a vízbe, amely itt nem mélyebb 3—4 lábnál. Szántódnál a part mocsaras; Tihanynál meredek és sziklás; a sziget körül mély. Vize iható, még a kútvíznél is jobbnak tartják. Évszámra el lehet tartani anélkül, hogy megromlana. Füredtől Tihanyig a part mocsaras és náddal benőtt. Hévíz meleg, kénes patak. Fenéken átkelőhely van kocsik számára is. A helyi forgalom lebonyolítására volt valamelyes vízi közlekedés. Keszthely és Kenése között egy vontató hajó járt. Négy átkelőhelyet említenek: Tihany, Boglár, Fonyód és Fenékpusztánál. A tó mélysége a hajóúton 2—7 öl. Szélességben helyenként '/

2

—2

1 óra alatt lehet rajta evezős hajón átkelni.

1

' A Fertő is több helyen hajózható. Téli időben (fagyban) gyalog is lehet közlekedni rajta. A felsoroltakon kívül még más állóvizek leírása is megtalálható az országleírásban. Kimerítő tudósításokat olvashatunk a negyedik pontban az ország erdőviszonyairól, amelyek hasznosan értékesíthetők az erdőtörténeti vizsgálatokban. Községről községre megismerkedhetünk az erdő kiterjedésével: „Szálerdő", „fiatalos", „Ritkás", és „sűrű" erdő. Megtudjuk, hogy milyenek az átkelési lehetőségek. Mennyiben használható fel az erdő az újjáépítés céljára. Kitűnik a községenkénti feljegyzésekből, hogy mennyire megsínylette az erdő a hosszú háborús állapotot. Szerte az országban beültetésre váró nagy foltok vannak az erdőtakaróban. Az Alföld csaknem teljesen fátlan; más vidékeken is szembeötlenek a pusztítás és gondozatlanság nyomai. Mária Terézia 1769-ben rendeletet ad ki az erdők ügyében.

18 Megkezdődik a fásítás. Egyelőre szórványosan és csak a folyók partján. így pl. a Körös partján fiatal fűzfaültetvényeket említenek. A Jászkun-kerület parancsnokságának Kiskundorozsmához intézett körlevelében azt olvashatjuk, hogy a község „kétezer fűzfát tartozik királyi parancsra plántálni. A csemetéket a Duna mellől hozza." Az országleírások szerint legtöbb a cser, bükk, tölgy és fenyőerdő, de sűrűn esik említés vegyes erdőről is. Külön hangsúlyozzák (a fanemek említése nélkül) az erdő kemény- vagy puhafa jellegét is. Sok az erdőben a bozót, bokor, cserje és fiatal ültetés. A szövegben előforduló fanemek igen változatos képet mutatnak. így: bükk (Buche), tölgy (Eiche), nyírfa (Birke), égerfa (Erlen), gyertyánfa (Weissbuchen), hársfa (Linde), szilfa (Rüstbaum), lucfenyő (Tannenbaum), jegenye (Fichtenbaum), vörösfenyő (Fáhre), boróka (Kronowet). Tűlevelű fenyő általában (Nadelbaum), fűzfa (Felberbaum), mogyorófa (Haselstaude), vadgyümölcsfa (Wildobstbaum), körtefa (Birnbaum), diófa (Nussbaum) stb. Van nagyerdő (avas), ritkás, fiatalos. Vannak vegyes erdők, összefüggő nagy erdőségek, amelyeknek a falu erdeje részét alkotja. Van mocsárerdő, liget, vadaskert, fácános. A lakosság a falu erdejét közösen használta. A faluközösség az erdő birtoklásában élt tovább-