Fejér Megyei Történeti Évkönyv 11. (Székesfehérvár, 1977)

Források - Bél Mátyás: Fejér vármegye leírása. Hungarie novae geographico-historica. Pars secunda transdanubiana. Fordította és bevezette Prokopp Gyula

telte ugyanis nemcsak a győri táborban, hanem a messzi vidéken is, hogy Buda ostromára indul. A törökök könnyen elhitték ezt, és hogy jobban felkészüljenek Buda védelmére, Fehérvárról Budára vitték az őrség legjobb csapatait. Mikor Mercoeur értesült erről, gyors menetben Fehérvárnál termett, és sokkal korábban körülzárta a várost, mielőtt az ő hadmozdulatának a híre Budára ért. Előbb úgy rendelkezett, hogy petárdával törjék be a külvárosi kapukat, ez a kísérlet azonban nem járt sikerrel, mert egy véletlen puskalövés elárulta a cselt. így tehát harccal kellett elérni azt, ami csellel nem sikerült. Voltak a seregben olyan magyarok, akik jól ismerték a várost körülvevő mocsarakat. Parancsot adott tehát Russworm nevű

4,! tisztjének, hogy ezek vezetésével csendben induljanak a város felé. Russworm még napnyugta előtt elindult ezer válogatott német és vallon gyalogosból álló csapatával. Az út igen nehéz volt, mert derékig, sőt vállig érő vízen kellett átgázolniok, küzdve a sárral és a sással, míg végre kevéssel hajnal előtt arra a keskeny földsávra jutottak, amely a külvárost veszi körül. Bizonyára nagy veszedelembe kerültek volna, ha időben oda nem érkezik a csapatnak az a része is, melyet egy ideig késleltettek a terep akadályai. Mikor mindnyájan együtt voltak, Jézus nevének segítségül hívása mellett, nagy lármával rátörtek az ellenségre, amely ezt a külvárosi szigetet védelmezte. A váratlan támadás megfélemlítete az ellenséget. A védők elhagyva őrhelyüket, a belváros kapuja felé futottak. A mieink nyomon követték őket, és mintegy száz törököt levágva, elfoglalták a külvárosnak ezt a részét. Közülük csak kevesen hiányoztak, hozzászámítva még azokat is, akik a mocsárban elmerültek. Ezzel egyidőben Mercoeur parancsot adott a Bessiano nevű külváros megtámadására, ezt azonban már korábban elhagyta az őrség, nehogy a másik külváros védőinek sorsára jusson. Másnap, szeptember 17-én, Mercoeur ágyúkat állíttatott fel, és huzamosan lövette a várost. Nemsokára megrepedt a városfal, mert már régi volt, és a törökök nem sok gondot fordítottak karbantartására. Harmadnapra már akkora lett a nyílás, hogy elérkezettnek látszott az idő a roham megkísérlésére. Az egyik oldalról Altban

44 és Kinderotto, a másikról Stahremberg

45 és Geisberg támadtak a falakra olyan hevességgel, hogy mindaddig nem pihentek, míg ki nem tűzték zászlójukat a fal ormára. Véres volt a küzdelem, mert nemcsak a védők ágyúi okoztak nagy veszteséget a támadóknak, hanem puskaporral teli fazekakat és forróvizet is zúdítottak az ostromlókra. A keresztények kitartóan harcoltak, minél többen estek el, a többiek annál elkeseredettebben folytatták a támadást, de a törökök oldalán is mindig újak léptek az elesettek helyébe. Mikor pedig sikerült a falakról elűzni az ellenséget, azok az utcákon csapatokba verődve tovább harcoltak, a mieink azonban csaknem valamennyit levágták. A többiek, főleg a gyáva néptömeg, szétoszolva, a házak rejtekhelyein keresett menedéket, amíg a prédára éhes vallonok meg nem ölték, vagy bilincsbe nem verték őket. A vallonok ugyanis minden értékes dolgot összeharácsoltak, még a királysírokat sem kímélték. így került a császár kezére ez a jelentős város, a török zsarnokságnak fő erődítménye ezen a vidéken. A város elfoglalása feletti örömet azonban erősen elhomályosította az európaszerte híres bazilika pusztulása. Istvánffy írja, hogy a törökök puskaport helyeztek a bazilika előcsarnoka köré, valamint a házak közé. Ez lángot fogva hatalmas robbanással szétvetette az épületeket és elhamvasztotta nemcsak a Szűz Mária híres bazilikáját, hanem az egész várost is. — A város népességéhez képest a foglyok száma csekély volt, mert a vallonok sem az életkorra, sem a női nemre nem voltak tekintettel. Mindössze alig háromezer foglyot hajtottak ki a városból, közöttük mintegy hatszáz katonát. XXVI. § Mercoeur a bolognai száramzású Isolani János Márkra

46 bízta a leégett és vérrel szennyezett város védelmét és megerősítését, aki már hírnevet szerzett magának Várad védelménél. Ö maga visszatérni készült a győri táborba, de még parancsot sem adott az indulásra, midőn Hasszán basa hatalmas sereggel érkezett Fehérvár alá, hogy visszafoglalja a várost, valójában azonban csak megkettőzte a keresztények győzelmét. Másnap hajnalban már nyugtalanítani kezdték a mieink táborát, megtámadva a legeltető katonákat, és foglyul ejtve a kóborlókat. A mieink nem állhatták meg, hogy rá ne támadjanak a törökökre. Rosswurm kapta a parancsot, hogy 2000 lovassal a török táborra rontson. Ebből a csekély vállalkozásból erős küzdelem keletkezett, amely a mieinkre nézve gyászosan végződött volna, ha Mercoeur nem küld további 1000 lovast a szorongatott Rosswurm segítségére. A törökök is nagy lármával és nem csekélyebb erőfeszítéssel harcoltak; az eldöntetlen küzdelemnek a naplemente vetett véget. Eközben megérkezett a táborba Mátyás főherceg" válogatott serege, felszerelést és élelmet hozva a város megerősítésére. A következő két napon nem támadott az ellenség, ehelyett szerte a dombokon megerősített fészkeket