Fejér Megyei Történeti Évkönyv 11. (Székesfehérvár, 1977)

Források - Bél Mátyás: Fejér vármegye leírása. Hungarie novae geographico-historica. Pars secunda transdanubiana. Fordította és bevezette Prokopp Gyula

azon tanakodtak, mihez kezdjenek. A magyarok Veszprémet

38 és Palotát akarták felszabadítani, Hardegg pedig, a fővezér, Esztergom, vagy Buda ellen akart indulni. Végre felkerekedett a tábor, mégpedig Veszprém felé, annak ellenére, hogy Hardegg most már a Fehérvár elleni támadást sürgette. Istvánffy Miklósnak azonban sikerült rábírnia Pálffyt és Zrínyit, hogy engedjenek Hardegg kívánságának. így helyreállt az egyetértés a vezérek között, és a sereg Fehérvár felé menetelt tovább. Napnyugtakor érkeztek a város elé, amikor a törökök már elvégezték napi munkájukat, és pihenni kezdtek. Az ellenséges sereg meglepetésszerű megjelenése zavarba hozta őket, és mert az Ingovány nevű külvárost védhetetlennek tartották, a belső város felé lopakodtak. Az őrség menekülését látva — és mert az ágyuk még nem érkeztek meg — a vitéz Huszár Pétert

39 küldték a mieink, hogy 4000 gyalogossal a sötétedés ellenére is közelítse meg a külváros sáncait, sőt ha lehet, még a városfalra is feljussanak. Huszárnak sikerült betörnie a külváros kapuját, és csapata már a külvárosban volt, amikor az őrség fegyvert ragadott, de nem bocsátkozott ütközetbe, sőt inkább a mieinktől üldözve a belvárosba vonult vissza. A mieink még a fal ellen is rohamot intéztek volna, ha lett volna ágyújuk, vagy egyéb ostromszerszámjuk. Közben Huszár hírt adott a vezéreknek a történtekről, és ágyút kért, hogy folytathassa vállalkozását. Hamarosan megérkezett az ágyú, és lőtték is a városfalat, de meg kellett győződniök arról, hogy — mivel belülről földdel voltak megtömve a falak — még több ágyú állandó tüzével sem tudnák azt szétrombolni. A védők viszont sűrű puska- és ágyútüzet zúdítottak a támadókra, és nagy veszteségeket okoztak nékik, ezért hiábavaló lett volna az ostrom folytatása. Az ostromlottak egész éjjel nagy tüzet raktak a bástyákon, hogy így adjanak jelt veszélyeztetett helyzetükről a szomszédos veszprémi és palotai őrségnek, és az általuk kiküldendő hírvivők útján Hasszán budai basának. A mieink vezérei nem tudtak ugyan erről, de Huszár csapatát mégis visszahívták, nehogy hiába felmorzsolódjék, és visszaindultak Komárom felé. Ekkor érkeztek meg a budai basa csapatai 44 tábori ágyúval, és nyomban csatasorba fejlődve közeledtek a mieink felé. Pálffy és Hardegg felismerték a veszélyt, és gyors mozdulattal az ellenség felé indultak, a jobb szárnyon Hardegg, a bal szárnyon Pálffy, a középen pedig Zrínyi és Nádasdy. Mintegy két órán keresztül állt egymással szemben a két csatasor, mikor a két oldalszárny, majd kissé később a közép is teljes csendben megindult az ellenség felé. Fél órán át tartott a heves harc, melynek eredményeként az ellenség futásban keresett menedéket. Hihetetlennek tűnik, de így történt, hogy a mieink közül mindössze 40 ember hiányzott, az ellenség pedig 10 000 halottat hagyott a csatatéren. A vezérek azonban csak győzni tudtak, de a győzelmet kihasználni annál kevésbé. Az ellenség megfutamodása után Hardegg — Nádasdy bíztatására — a várossal szomszédos Sóstó mellé vitte át táborát. A megrémült fehérváriak bizonyára át is adták volna a várost, ha a mieink legalább némi ágyúzással törték volna a falakat. A város kulcsait ugyanis már átadták Huszszámnak egy lovas csapat kiszolgált tisztjének, aki arra volt kiszemelve, hogy tárgyalást kezdjen az őrsereg elvonulásáról. A vezérek azonban másnap kora reggel — igen helytelenül — odahagyták Fehérvárt és az elfoglalására kínálkozó kedvező alkalmat, és sietve hazatértek. Istvánffy ezt a megjegyzést fűzi ehhez: Ilyen nagy kárral jár a hadviselésben, ha nincsenek figyelemmel minden lehetőségre. XXIV. § Ez a § az előzőben elbeszélt győzelemmel kapcsolatos részlet Bocatius''

0 verseskrónikájából.) XXV. § A kettős veszélyből megszabadult fehérvári törökök később visszaadták a kölcsönt a keresztényeknek. A keresztény sereg ugyanis 1599 kora tavaszán újból megkísérelte Fehérvár elfoglalását. Pálffy és Schwarzenberg''

1 kettős petárda alkalmazásával kezdték meg az ostromot, de balsikerű volt ez a kísérlet. Az ellenség ugyanis még a feladatuk elvégzése előtt felfedezte a robbanó szerkezetek elhelyezésére kiküldött franciákat, akik részint elfutottak, részint fogságba estek. A két petárdát, mint valami csodás dolgot, a fogoly franciákkal együtt Budára vitték, és ott felrobbantották, ami sok fogolynak és töröknek a halálát okozta. — Végre 1601-ben, a Mercoeur

42 vezette ostrom alkalmával sikerült elfoglalni Fehérvárt. Ez az ostrom nem annyira a véletlen műve volt — aminek ugyan nagy szerepe van a háborúban —• mint inkább a mieink virtusáé. Szeptember 9. volt, amikor Mercoeur a győri táborból Fehérvár elé érkezett, és a várost — anélkül, hogy az ellenség sejtette volna — ostromgyűrűvel vette körül. Megelőzően kiváló hadicselt alkalmazott. Elhiresz-