Fejér Megyei Történeti Évkönyv 11. (Székesfehérvár, 1977)
Források - Bél Mátyás: Fejér vármegye leírása. Hungarie novae geographico-historica. Pars secunda transdanubiana. Fordította és bevezette Prokopp Gyula
hogy az olaszok és a németek másnapra útrakészen legyenek, a polgárok pedig maradjanak otthonukban és várják a szultán parancsát. A polgárokat azután kivégezték, főleg a gazdagabbakat és azokat, akiket azzal gyanúsítottak, hogy Ferdriánd pártján voltak. Jogosan panaszolja Istvánffy ennek az évnek eseményeivel kapcsolatban: a franciák által felbíztatott Szolimán így jutott 1543. nyarán Pannónia három fontos városának birtokába, könnyen és nem sok véráldozattal, de a magyarok és németek súlyos veszteségével. A keresztény fejedelmek pedig vétkes könnyelműséggel folyton egymással harcolnak, a szomszédos Pannóniával viszont mit sem törődnek mindaddig, amíg e szerencsétlen ország erejének kimerültével ők maguk is ki lesznek téve a barbárok támadásának, és kénytelenek lesznek vagy fegyvert ragadni, vagy hasonló vereséget elszenvedni. XXI. § Szolimán erős őrséget helyezett Fehérvárba, a környéket pedig tűzzel-vassal elpusztította, hogy ha a keresztények megkísérelnék Fehérvár visszavételét, ne találhassanak élelmet. A város parancsnokává az epirota Bálit tette meg, ezt a fürge és vérszomjas embert. — Itt kell megemlíteni azt a gyalázatot, melyet a következő évben a királysírokkal követtek el. Bethlen Farkas 30 így ír erről: Szolimán kincstárosa Budán járván, arról értesült, hogy Ahmet fehérvári parancsnok elrabolta a bazilikából az istentiszteletre szánt szent edényeket, amelyek a sok veszedelem között még megmaradtak. Megírta ezt Szolimánnak, akitől azt a parancsot kapta, utazzék Fehérvárra, tartson vizsgálatot, Ahmetet pedig küldje a szultánhoz. A kincstáros bizonyítottnak találta a rablást, visszaadatta az elrablott tárgyakat, Ahmetnek pedig megparancsolta, utazzék Konstantinápolyba, és jelentkezzék a szultánnál. Itt meghagyták ugyan életét, de vállára sütötték a becstelenség jegyét, ami azzal jár, hogy nem viselhet többé sem katonai, sem polgári tisztséget. Törökül mazula-nak hívják ezeket. A kincstáros átkutatta az egész bazilikát, még a királysírokat is, és minden értékes dolgot elvitt onnan: királyi jelvényeket, koronákat, jogarokat, országalmákat, akár színaranyból, akár aranyozott ezüstből voltak, továbbá nagyértékű aranyláncokat és gyűrűbe foglalt drágaköveket. Valamennyit gondosan számadásba vette Szolimán számára. Bethlen még azt is megemlíti, hogy János királynak a sírból kidobott testét a városbírónak adta át, hogy máshol temettesse el, és megjegyezte: Ez is egy a ti isteneitek közül. A bíró új koporsóba tétette a testet, és eltemettette a külvárosban lévő szent Mihály templomban. XXII. § Hosszadalmas és szomorú volna elsorolni mindazt, ami Fehérvárról áradt ki a környékre ezekben az esztendőkben. Napról napra újabb és újabb csapást terveltek ki ebben a városban a keresztények ellen. Pusztították az egész vidéket, és villámként támadtak a szomszédos várakra. A törököknek ugyanis gondjuk volt arra, hogy necsak csapatokkal erősítsék Fehérvárt, hanem erőskezű parancsnokokkal is. Mikor pedig Arszlánnak Palota elleni ostroma sikertelen maradt, sőt Veszprém és Tata vissza is került a mieink kezére, 10 000 főnyi sereget küldtek Fehérvár erősítésére. Istvánffy így ír erről: Mihelyt értesült a szultán arról, hogy a császár nagy sereggel a Győr melleti táborba indult, Ozmánt, Cilicia, Cappadocia és Pamfilia 31 helytartóját küldte Fehérvárra 10 000 lovassal, akik a Sóstó mellett vertek tábort. Ez majdnem okot adot arra, hogy Fehérvár újabb ostromot szenvedjen el. A győri táborban lévő magyarok kérésére ugyanis a császár Salm Eck 32 és Thury György 33 vezetésével 12 000 főnyi sereget és 20 ágyút küldött ellenük. Ezek bevették Csókakő várát, és már Fehérvár felé indultak, midőn a császár visszarendelte a sereget. A mieink ezután sokáig nem intéztek támadást Fehérvár ellen. A fehérvári őrség viszont nemcsak a közeli környéket pusztította, hanem részt vett övéinek nagyobb vállalkozásaiban is. Pálffy y ', a komáromi vár új parancsnoka, hogy biztosítsa a dunai átkelést, sáncokat hányatott a szemben lévő parton. A fehérváriak nem akarták eltűrni ezt, és támadást intéztek az épülőfélben lévő sáncok ellen, a komáromiak azonban visszaverték őket. A törökök 68 halottat, 252 foglyot, 9 zászlót és két csatakígyót veszítettek, míg a keresztények vesztesége csak csekély volt. XXIII. § Mindez mintegy előjátéka volt annak a nagyszerű győzelemnek, amelyet Pálffy és Hardeck 35 Zrínyivel 31 ' és Nádasdival 37 együtt 1593-ban arattak Fehérvár előtt. A Komáromnál összegyűlt 40 000 főnyi sereg vezérei még a tavasz előrehaladtával is 7* 99
