Fejér Megyei Történeti Évkönyv 10. (Székesfehérvár, 1976)

Közlemények - Kilián István: Iskolai színjátszás Székesfehérvárott a 18. században

figyelmezteti urát, ne bízza el magát, ne szentségtelenítse meg a zsidók szakrális tárgyait, mert Israel Istene majd kegyetlenül megbosszulja a szentségtörést. Chaldaea seregei ugyan vereséget mértek a perzsákra, ez a győzelem azonban időleges. A perzsák és a medusok elözönlötték a környéket. Boldisár nem hallgat Arbacesre, hiszen a perzsák már egy esztendeje a város körül táboroznak, kudarcba fulladt azonban minden támadásuk. Boldisár meggyőzhetetlen, pöffeszkedik minden okos tanács ellenére. (I. végezés, 1. kimenetel.) Gobriás a király seregeinek vezére új hírrel érkezik: a város körül táborozó ellenség gyalázatosan megfutamodott. A hír fellelkesíti a királyt. Arbaces azonban még mindig, aggódik. Cyrus az éj leple alatt fog támadni. Boldizsár máris menni akar, hogy megvizsgálja az ellenség elhagyott táborát. Gobriás azonban óvatosságra inti a győzelemittas királyt. Beszámol a hadieseményekről: az ellenség elmenekült, seregével kirontott a menekülő ellenség közé a városból, s közülük „sokat pengő és tüzet hányó kardukkal levágtak, két szép jeles bajnokokat is fogságba ejtettek." Boldizsár magához rendeli mindkét foglyot, akikről eddig csak az derült ki, hogy jeles bajnokok, s nem közemberek. (I. 2.) Boldizsár a győztes felfuvalkodott örömével adja hírül mindenkinek, hogy az ellenség, Cyrus serege megfutamodott a város falai alól. A várost körülvevő szorító gyűrű tehát szertefoszlott. (I. 3.) Gobriás vezeti be a két foglyot. Boldizsár faggatná őket, az idősebb azonban csak annyit hajlandó bevallani, hogy Perzsiában született, ez a hazája, s ezért Chaldaeának és Boldizsárnak is ellensége. — Kinek volt az ötlete — kérdi a király a foglyot, — hogy a perzsa sereget a város körülvételére utasítsa? A fogoly ismét diszkréten válaszol. Nem akarja a szót szaporítani. Egy azonban bizonyos: Cyrus mindvégig harcolt a perzsák között. A „kihallgatás" nem járt eredménnyel, a király ezért dühösen elvonul Arbacessel, s a két perzsát Gobriásra bízza (I. 4.). Gobriás most marad egyedül a foglyokkal. Az ifjabbik a pöffeszkedő király „dagályos kevélysége" miatt indulatát fékezni alig tudja. Az idősebb kérésére csillapodik csupán. Gobriás figyelmezteti az ifjút, hogy más dolgába ne avatkozzék. Majd megérkezik Ottanes, s a rabokat erre bízza. (I. 5.) Ottanes első szavával elárulja, hogy Perzsiában született. Érdeklődik a perzsa király, Cyrus sorsa felől. Az idősebb csak annyit válaszol, nincs már a táborban. Ottanes nem akar hinni a hírnek, hiszen Cyrus mindig az élen harcolt, lehetetlen, hogy most ne legyen a perzsák között. Közben azt is elmeséli a foglyoknak, hogy miért került Perzsiából el, s Cyrusnak miért tartozik nagy hálával. Astyages börtönéből Cyrus szabadította ki, s maga Cyrus is sokat köszönhet Ottanesnek. S mert olyan előkelőeknek látszanak, s Perzsiához való hűségük bizonyosnak látszik, titkon bevallja Ottanes, hogy néhányan titkos összeesküvést szőttek Boldizsár ellen. A „pártolkodás" vezetője Gobriás, aki Boldizsár helyett Cyrust szeretné Chaldaea trónjára ültetni. Aligha lehetséges, hogy a perzsák hinnének Ottanesnek, ezért az idősebb foglyot bízza meg azzal, hogy a Boldizsár ellen szőtt összeesküvésről Cyrust mielőtt értesítse. A fogoly vállalja a megbízatást. A fiatalabb örömében — meggondolatlanul — Cyrus Atyámnak szólítja idősebb társát, s ezzel óvatlanul elárulja kilétüket. Ottanes csak most ismeri fel Cyrus arcvonásait. Megremeg a gondolattól,