Fejér Megyei Történeti Évkönyv 10. (Székesfehérvár, 1976)

TANULMÁNYOK - A Szabadegyházai Szeszgyár története 1919 – 1972. (Írták: Berkes Sándorné, Farkas Gábor, Horváth György, Nagypataki Imre, Orbán Béla)

ségeknek megállítani. A lakosság március 22-én települt vissza. Az élet kibontakozásának első jele közé tartozott a háborús károk felbecsülése, illetőleg a további pusztítás megakadályozása. A gyár munkásai önkéntes őrséget szerveztek. A telep lakóinak bátorsága, elszántsága a gyári berendezés védelmében a felszabadulás utáni hetekben és hónapokban igen sokat jelentett. A gyár 80%-a pusztult el. Megsemmisült a régi épület a kazánházzal együtt, amelynek ledőlt a kéménye is. Leégett a gliceringyár tetőzete, részben megsemmisültek a beépített edények és eszközök. Épen maradt viszont a gliceringyár erjesztőhelyisége. A gépjavítóműhelyben tönkre mentek a gépek, bár az 1943. évi gépállomány 70%-a megmaradt, de szinte valamennyi javításra szorult. Kevesebb kár érte a lakótelepet, ahol 13 épület állott. Ezekben 30%-os, viszonylag könnyen helyrehozható sérülések történtek, amelyek főképpen lakberendezési tárgyak megsemmisüléséből adódtak. A szeszgj^ár háborús károsodása az 1938. évi pengő árban kifejezve 45 108 377 pengő volt. 1945 tavaszán a gyár igazgatója, Makai Lajos lett, aki korábban is a szeszgyár alkalmzásában állt. Jól ismerte a helyi viszonyokat, és kereste az újjáépítés lehetőségét. 1945 tavaszán, nyarán nagy volt az építőanyaghiány, a gépek újjáépítésére is kevés volt, vagy hiányzott a felszerelés. Kevés volt a szerelési munkákat végző szakmunkás is. A romeltakarítás munkálatai 1945. május 1-én kezdődtek meg, és lehetőség szerint nekiláttak az épületek kijavításának. A szolgaegyházai elöljáróság arra kérte a szeszgyár igazgatóját, hogy a munkások traktorokat javíthassanak meg a gyár műhelyében, mert a községnek sem megfelelő iparos, sem felszerelés nem állt rendelkezésére. A traktorok sürgős kijavítása azért volt fontos, mert

v

igaerő kevés volt a községben, így 1945 novemberében is szántatlan volt a földek nagy része. A munkások 9 traktort javítottak meg, és adtak át a gazdáknak 1945 decemberéig, így az őszi gabona elvetése nagyrészt meg is történt. A gyár munkásai helyezték üzembe a környék négy malmát, s ezeknek a malmoknak 98 mázsa szenet adtak át, hogy üzemeltetésük biztosítva legyen. A kijavított és üzemben lévő traktorok üzemanyagának tárolására 1945 őszén 41 darab vashordót adtak kölcsön, sőt a gyár saját mezőgazdasági gépeit, vetőgépeket, ekéket is adott kölcsön a gazdáknak. A helyreállított gyári helyiségekben ideiglenesen olaj ütő berendezést létesítettek. A gyár vezetősége arra gondolt, hogy a lakosság olajjal való ellátása mellett a szeszgyártáshoz szükséges és akkor beszerezhetetlen babgátló olaj előállítására is alkalmas lesz az olaj ütő berendezés. A készülék egyszerű kivitelezésű volt. Az olaj ütőben egy csavarorsóval felszerelt kézihajtású prés működött, amelynek dugattyúátmérője 203 mm, magassága 250 mm. A préskosárban 3—4 köztesen használt dugattyútányérok közbeiktatásával történt a préselés négy ember közreműködésével. Ezt a prést a gyár géplakatos és esztergályos műhelyében készítették. Naponta 18—20 métermázsa napraforgómagot dolgoztak fel. A gyár vezetősége intenzív termelésre készült fel, mert elkészíttetett egy 150—200 métermázsa napraforgómagot befogadó raktárt, és Szolgaegyháza, Zichyújfalu, Seregélyes, Sá,rosd, Perkáta községek gazdáit felszólította, hogy az olajütésre a napraforgómagot szállítsák be a szeszgyárba. A következő évben az olaj ütést tökéletesítették, elkészítettek egy extraháló készüléket, melyet keverő, hevítő, lepárló és hűtőkészülékkel, valamint a gyárban készült speciális zúzókészülékkel egészítették ki. A lakosság érdekét szol-