Fejér Megyei Történeti Évkönyv 10. (Székesfehérvár, 1976)

TANULMÁNYOK - A Szabadegyházai Szeszgyár története 1919 – 1972. (Írták: Berkes Sándorné, Farkas Gábor, Horváth György, Nagypataki Imre, Orbán Béla)

gálta egy daráló elkészítése és üzembe helyezése is, amelyet a környező falvak gazdái a gabona bizonyos hányadának a szeszgyár részére történő átadása ellenében vehettek igénybe. Az olaj ütő és a daráló üzemeltetése csak ideiglenes jellegű volt, a munkások a gépház és a szeszfinomító helyreállításán dolgoztak, hogy minél hamarabb megkezdődhessen a szeszgyártás. 1945-ben a gyár újjáépítésére a munkások 10 584 munkanapot fordítottak. A szeszgyár üzemi bizottsága a munkások nagy részének munkaerejét újjáépítő munkára fordította. 1946-ban elhatározták, hogy a gépház és szeszfinomító épületeit javítják meg, majd az ottani gépeket teszik üzemeltetésre alkalmassá. Az országban ugyanis a mezőgazdasági és ipari szeszgyárak a háborús behatások következtében súlyos károkat szenvedtek, és 1946 tavaszán ezekből kevés üzemelt. A nyersanyag hiánya miatt előállott kiesést a pénzügyi kincstár által üzemben tartott egyedárusági szeszgyárak voltak hivatva pótolni, illetőleg az ország szeszellátását szűk keretekben biztosítani. Az újjáépítés költségeinek fedezésére szolgáló keretek kezelése és utalványozása 1946. augusztus 1-től a Pénzügyminisztériumtól a Magyar Építés- és Közmunkaügyi Minisztérium hatáskörébe ment át. Az újjáépítés első szakasza ekkor le is zárult a szeszgyárban. A gyár munkásai egy esztendő alatt eltakarították a romokat, felújították azokat az épületeket, amelyek a romlásnak legjobban ki voltak téve. Helyreállítottak olyan gépeket, amelyek a gyár későbbi szereléséhez elengedhetetlenül szükségesek. 1946 augusztus és szeptember hónapokban 40 218 forintot tudtak már az újjáépítésre fordítani. A szeszgyár újjáépítését 1947. január 1

8-tól Oltiványi József budapesti építőmester vezette. Az Egyedárusági Igazgatóság 23 722 149 forint beruházási végösszeggel bízta meg az építőmestert a munka lebonyolítására. Január 25-én megkezdték a munkálatokat a szeszraktár, a mozdonyszín, kazán- és gépház, majd az erjesztő épületekben. A szerelési munkák annyira előrehaladtak, hogy február 15. és március 1. között a termelés megindításán gondolkodtak, de ekkor még üvegezetlenül álltak a helyreállított épületek. Az épületek kijavítása után az üzemi bizottság úgy tervezte, hogy a felrobbantott régi finomító készülék helyett, a szeszgyár raktárában épségben maradt és minden alkatrészben egész, a Leipziger gyárból még 1940. évben szállított Guilleaume-rendszerű nagyteljesítményű finomítóoszlopot állítják fel. A kijavítási munkálatokat hamarosan beszüntették, és helyette a gliceringyári aldehyd töményítő készüléket hozatták rendbe finomítónak. Ez a későbbi megállapítások szerint célszerűtlen volt, mert a termelés megindulása után büdös, ipari felhasználásra alkalmatlan szeszt tudtak vele előállítani. Ezt a finomítókészüléket két termelési időszakon át működtették. 1947 nyarán a helyreállítási munkálatokat a gyárnak azokra az épületeire is kiterjesztették, amelyek üzemen kívül állottak. Ezekben az épületekben elsősorban megóvási és karbantartási munkálatokat végeztek. A gliceringyár üzemhelyiségeinek épületeit, a desztilláló és a finomító épületét állították helyre, majd a gépi berendezéseket szerelték szét és raktározták el, hogy ezáltal is megóvják azokat a további pusztulástól. A készülékek a gyár felrobbantása alkalmával lezuhantak az állványzatról, de nem váltak használhatatlanná. A készülékek szétszerelését úgy végezték, hogy további károsodás ne érje őket. A gyár több helyiségét a háború