Fejér Megyei Történeti Évkönyv 10. (Székesfehérvár, 1976)

TANULMÁNYOK - Farkas Gábor: A vadásztöltény-, Gyutacs- és Fémárugyár RT. székesfehérvári üzeme az alapítástól az államosításig 1939 – 1948.

not hozott az rt-nek, még a munkások fizetésére sem lett volna elegendő. (Az rt. azért zárkózott el sokáig a kollektív szerződés megkötése elől is, mert a gyár nem volt termelőképes, holott az rt-nek milliókat kellett költenie a helyreállításra.) Július 30-án megállapították, hogy napi 20 vagon szén szükséges a termelés megindítása után. Ezt a mennyiséget azonban lehetetlen volt ekkor megkapni. A gyártás természetesen még augusztus elején sem indult meg, bár 5-én készen állott egy gyártási tervezet. Az rt. panaszkodik, hogy havi 300 ezer pengő szükséges az üzem fenntartására, de ellenértékeket nem kapnak az összegért. Az üzem létszáma bíztatóan alakult; június végén 65, július 25-én 129, szeptember elején 120, október végén 138, november 10-én 144 és november 26-án 153 fő. (Állandó alkalmazott volt ekkor 4 portás, 4 kocsis, 5 raktáros, 5 gyártelepi alkalmazott és 27 szerszámkészítő munkás.) A városi vezetőség által igényelt mezőgazdasági gépjavítóműhelyt még május végén felszerelték, de nem a gyárban, hanem a városnak egy eldugott zugában. Ennek biztonsági okai voltak. A közállapotok a városban sem voltak stabilak május végén. így a vezetők attól tartottak, hogy a gépeket eltulajdonítják. Ide 12 munkás — legtöbbjük lakatos — járt dolgozni. A műhelyt 1 esztergagéppel, 1 fúrógéppel, 1 gyalugéppel és 1 fűrészgéppel rendezték be. Itt 13 lovaskocsit, 1 cséplőgépet javítottak meg néhány nap alatt, azonkívül ők hozták rendbe a vágóhídi vaskorlátokat is. Június elején megkezdték az ablak- és ajtópántok készítését egy másik műhelyben. Ezekből 4 ezer darabot készítettek. Megkezdték a cipőszöggyártás előkészületeit is, de magas önköltséggel járt, ezért leálltak a gyártással. Szeptember elejére már — vegyészeti és fémáru gyártásra — egész üzemrészeket állítottak helyre. Már augusztus 30-ig 300 kg rézgálicot, 55 kg cipőszöget (amelyet mégis elkezdtek gyártani a kezdetben magas önköltség ellenére) néhány liter szeszt, 74 kg szirupot állítottak elő. A szerszámkészítők viszont június eleje óta (egyre növekvő számban) állítottak elő a gyártáshoz szükséges nélkülözhetetlen eszközöket. Szeptember közepén már motorizált jármű összeállítására is gondoltak, két autóroncsból egy teher- és egy személyautó összeállítását tervezték. Ez sikerült is. Alighogy befejezték a munkát, a szovjet parancsnokság 2 teherautó kijavítását bízta a műhelyre, ezért autógumikat és egyéb gépkocsi-alkatrészt kaptak. Az üzemi bizottság további 100 darab szovjet teherautó kijavításáról tárgyalt, amelyért viszont pengőben fizettek volna. November folyamán sok részleg dolgozott, bár kevés létszámmal. Ekkor láttak hozzá a növény védőszerek gyártásához, majd a gyutacsgyártást is megkezdték. Ennek előzményeként meg kell említeni, hogy a gyutacsműhelyek takarítása közben 500 ezer darab szekunder töltetű 8-as azidos gyutacsot találtak, — egy leomlott fal alatt — és végül a gyár külső raktáraiban, Atya-majorban, Sárkeresztesen, Székesfehérvár-Öreghegyen, Mohán 6—£ vagon készlet maradt vissza. Ezzel a mennyiséggel és a többi fehérvári üzemtől kapott anyagokkal a műhelyek aránylag megszakítás nélkül dolgoztak. így került sor alumíniumedény, gomb, zseb- és konyhakések gyártására is. Novemberben felvetődött még a gyufagyártás gondolata is. 1945 utolsó negyedében még 12 500 darab rugót, továbbá 5540 darab ablakpántot, 3938 kg kályhaport, 5140 db sótartót állítottak elő.