Fejér Megyei Történeti Évkönyv 10. (Székesfehérvár, 1976)

TANULMÁNYOK - Farkas Gábor: A vadásztöltény-, Gyutacs- és Fémárugyár RT. székesfehérvári üzeme az alapítástól az államosításig 1939 – 1948.

A városban a romeltakarítási és egyéb közmunkák tovább folytak. Minden munkásnak szeptember 19. után — hetente 1 napot — közmunkában kellett résztvennie. A gyárban nem sikerült helyreállítani a munkafegyelmet. Sokan indokolatlanul el-emaradoztak a munkából. Szaporodtak a lopások, amint a termelés megindult. A kerítést sem sikerült úgy helyreállítani, hogy azon a közlekedést lehetetlenné tegyék. Az éjjeli őrséget megszervezték, mert a magyar honvédség csak kapuőrséget adott. A gyárban szeptember 27-én egy szovjet katonai alakulat jelent meg fegyveres őrséggel. Az rt. és a gyári vezetőség a gyár lefoglalására gondolt. A szovjet katonák azonban másnap, a gyári vezetőség szerint a Szövetséges Ellenőrző Bizottság utasítására elvonultak.

20 1945 végén már jelentékeny fémárugyártás folyt a Vadásztölténygyárban, ami 1946 elején is folytatódott. Ekkor a következő fémárukat gyártották a termelés kezdete óta: bútorrugó (1946. IV. 30-ig majdnem 30 ezer darabot), egérfogót 25 ezret, lópatkót 2 ezret, csizmapatkót 20 ezret, de folyt a gyutacsdobozok gyártása a nagytétényi gyárnak, azután gyutacshüvelyt, csavart, drótszeget, ajtó- és alblakpántokat állítottak elő nagy mennyiségben. A gyár még különböző javítási munkákat is végzett, melyek nagy összegeket jövedelmeztek. Ugyanakkor a munkások és a műszaki tisztviselők is húzódoztak ettől a munkafajtától (mezőgazdasági felszerelések, gépek, kisipari műhelyek felszerelései stb.). Ezért írják egy feljegyzésben: „Nem nekünk való munka. A jövőben csak akkor vállalnak, ha a rendelés elől kitérni nem lehet." A javítások közül kizárólag a katonai autójavításról beszélnek úgy, mint ami kifizetendő. A városban és a környéken állomásozó szovjet motorizált alakulatok autóparkjait, illetve a teherautókat a Vadásztölténygyárban javították. Ami az ellenszolgáltatást illeti, az igen „bőkezű" volt, mert nem inflációs pénzben, hanem természetben, (alkatrészek, autógumik, autóroncsok stb.) fizettek. A gyár járműveit ezen az úton hamar pótolta, sőt olyan tartalékai lettek, amellyel a cserekereskedelembe is bekapcsolódott. (A gyártási érték fele az autójavításokból származott.) Valamennyi vegyianyag-gyártást a Alba Chemiának adtak át, csupán a robbanóanyaggyártás maradt meg a Vadásztölténygyárban. A termelés menetét az anyaghiány folytonosan akadályozta. Nem lehetett beszerezni a rugógyártáshoz az acélhuzalt, de a lópatkót is a telepen található hulladék betonvasból állították elő. Leálltak az egérfogógyártással, mert nem volt rá rendelés. (5 és fél ezer darabot tudtak csak a nagy készletből eladni.) A lópatkó viszont zárolt áru lett. Mivel azonban szabadon eladni nem lehetett, a gyártását nem tartották kifizetődőnek. Gyártásával leálltak, és a csavargyártást kezdték meg helyette a kovácsműhelyben. 1945 első negyedében a gyár területén létesülő Alba Chemia üzem épületeit hozták rendbe a munkások. Ezalatt a Vadásztölténygyár újjáépítése szünetelt, hiszen már 1945-ben olyan állapotba hoztak néhány épületrészt, sőt egész épületeket is, hogy ott a termelést megkezdhessék. 1946 április végén a gyár alkalmazottjainak létszáma: 163 fő. Ebből 18 a tisztviselői létszám, és 145 a munkás. Ez utóbbiak közül 54-en az Alba Chemia újjáépítésén dolgoznak. Május végére elkészültek az L épület emeleti részével. Ezután a vadásztölténygyári részleg épületeit folytatták; így a nagy gépcsarnok melletti épületeket és óvóhelyeket építették újjá. Ide a lakatos és húzóműhelyt, azután az irodákat telepítették. Augusztusban