Fejér Megyei Történeti Évkönyv 10. (Székesfehérvár, 1976)

TANULMÁNYOK - Farkas Gábor: A vadásztöltény-, Gyutacs- és Fémárugyár RT. székesfehérvári üzeme az alapítástól az államosításig 1939 – 1948.

ennyi késés nehezen volt behozható, hisz minden úgy látszott, hogy ott az életet már március végén az rt. megbízottja elindította. Az üzemi bizottság megalakítását is a részvénytársaság szorgalmazta, és amikor május elején még mindig nem jött létre a gyárban, akkor a maguk emberét küldték le üzemi bizottsági tagként. Természetes, hogy a súrlódás igen hamar kialakult a gyári vezetőség és a munkások, sőt a művezetők és a gyárvezetőség között. Különösen Horváth László — (1945. április 7. óta megbízott vezető) erélyes rendszabályait helytelenítették. Horváth egyízben kijelentette: hogy aki nem tud beilleszkedni az általam megjelölt irányvonalba, kénytelen leszek javaslatot tenni, hogy a gyárszervezés befejeztéig szabadságolják." Ezt igen korán, még április 14-én nyilatkozta a gyárvezető. Május közepén szociáldemokrata gyűlést tartottak, ahol Szabó Lajos fogalmazta meg a munkások követeléseit. Május 17-én a vezérigazgatóságnak azt jelentik Szabó beszédéről, hogy az ,,szép szociáldemokrata beszéd volt." Szabó különösen azért korholta a munkásokat, mert nem nyilvánítják ki politikai érzelmeiket, sőt vonakodnak belépni a szakszervezetekbe is. E beszéd is híven tükrözte a székesfehérvári állapotokat. A munkások csak ezekben a napokban tértek vissza a nyugati országrészekből, vagy éppen közmunkákat végeztek a szovjet hadsereg és a város számára, nem eszméltek még arra, hogy szükség van ezekre a szervezetekre. Erre csak június vége, július eleje lett alkalmas, amikor a közös munkákban, a megpróbáltatásokban látták, hogy mit jelent szervezett dolgozónak lenni és politikai párthoz tartozni. Egyébként Szabó beszédében a türelmetlenség mellett más jelek is felbukkantak. Ő hívta fel a figyelmet arra, hogy a Gyáriparosok Országos Szövetsége újra szervezkedik, és ez most erősebb, mint a munkások politikai szervezete. Másik pozitív megnyilvánulása az volt, hogy felhívta a figyelmet a központ által kiküldött üzemi bizottság tevékenységére, amely nem munkásérdekeket képviselt. A szónok kereken kijelentette, hogy ezt a bizottságot a Vadásztölténygyár munkásai nem támogatják, ők az okai annak, hogy a kollektív szerződést még mindig nem kötötték meg, és hogy ilyen alacsony a fizetés. (Júniusban a szakmunkás órabére 4,50 pengő, a betanított munkásé 3,50, a tanoncé 3 pengő.) Hamarosan sor került a gyári dolgozókból megalakítandó üzemi bizottság létrehozására is. Elnöke Szabó Lajos lett, tagjai pedig Sztancsik Béla, Gáspár Sebestyén és Kéri Ferenc. A munkások az alakuló ülésen újra kinyilvánították a gyári vezetőség elleni bizalmatlanságukat. Horváth László gyárvezetővel együtt a teljes vezetőség leváltását kérték. A vezérigazgatóság erre hat hónapra meghosszabbította Horváth vezetői megbízatását. Az üzemi bizottság mindenek előtt kezébe vette a munkások ellátási problémáit, beleszólt a gyári vezetésbe, ami a részvénytársaság részéről idegességet váltott ki. Több helyütt panaszolták, hogy a székesfehérvári üzemi bizottság túllépi hatáskörét. Ezért arra törekedtek, hogy a bizottság jogkörét visszaszorítsák és olyan helyzeteket teremtettek, hogy a bizottság tagjai a vezetőség dolgaiba ne szólhassanak bele. (Pl. elküldték őket élelembeszerzésre, több napra más megyékbe. Amikor megérkeztek, újra útnak indították őket más-más megbízásokkal.)

19 Július 28-án már „megnyugtató" jelentést küldtek a központba: az üb-vel teljes az összhang. Az elnök intézi a munkások élelmezési, szociális és kulturális ügyeit. Zsír, liszt, vaj, cukor Székesfehérváron forgalomban nincs. Az üb. ezeket beszerzi, sőt hetente gyümölcsöt is vásárol