Fejér Megyei Történeti Évkönyv 10. (Székesfehérvár, 1976)

TANULMÁNYOK - Farkas Gábor: A vadásztöltény-, Gyutacs- és Fémárugyár RT. székesfehérvári üzeme az alapítástól az államosításig 1939 – 1948.

hígító, 200 kg trielin, 200 kg magnézium, 150 kg báriumklorát került elő. A gyár még mindig áttekinthetetlennek tűnt a sok rom, szemét és törmelék miatt. E nap délutánján megjelent egy újabb szovjet bizottság, akik szerint a gyárat idegenből hozott gépekkel kell megindítani. Kérték Horváthot, hogy siessenek a romeltakarítással. A gyári vezetők úgy vélték, hogy az elpusztult Danuvia gyár gépeit hozzák majd a Vadásztölténygyárba. Felhívta a bizottság a vezetők figyelmét arra, hogy felelősek a gyári vagyon egybetartásáért. Ugyanakkor, ha az egyes alakulatoknak alkatrészre, szerszámra volt szükségük, azok ezeket a gyárakból pótolják. 15-én délután teherautóval szállítottak el egy üzemképes esztergapadot. A katonai parancsnokság ígéretet tett, hogy telefont szereltet fel a gyárba, és hasonló esetekben őrséget küld ki. A gyári kapusok fegyvertartási engedélye egyre késett. A vezetőség a Fehérvári Hírekben felhívta volt munkásait, hogy jelentkezzenek a gyárban, vegyék fel a munkát. Április 16-án, hétfőn 70 fő jelent meg, akik közül 63 volt a munkás. Most már serényebben, bizakodóbban dolgoztak. E héten a szerszámműhely felszerelésén, a fémáruüzem rendezésén, raktárak és gépek tisztításán dolgoztak. Takarítani kellett a telepet,, a szolgálati lakásokat is. Egy jelentés szerint a gyutacsüzem 70%-ban romos állapotban állott, az épnek mondható 30%-nyi részben 20 nap múlva a bányagyutacsgyártás meg is kezdődhetne, ha a műszaki személyzet rendelkezésre áll. A jelentés szerint trotyl, ólomazid, tetryl, trizimat vegyianyagokra van szükség. Ha ezek Tétényben, Magyaróváron raktáron lennének, akkor igen kis mértékben, de megkezdhetik a bányagyutacs-gyártást. Kedden, 17-én és másnap, 18-án 70—70 munkás dolgozott a gyárban, 19-én 68. Ez a létszám egyelőre állandósult is. Igaz, hogy 140 főt tartanak nyilván már ezekben a napokban, de csak 3—3 napot dolgoznak hetente, míg a másik 3 napot városi közmunkában töltik el. Ez olyannyira fontos volt, hogy a Nemzeti Bizottság elnöke a gyári vezetők többszöri sürgetése ellenére sem adott a vadásztölténygyári munkásoknak a városi közmunkák alól mentesítést, és a gyári munkát, amely végeredményben hasonló jellegű — helyreállítási munka, — nem tekintették közmunkának. Horváth László kijelentette, hogy május 2-án edénygyártással indul a termelés. E célból a Könnyűfémmű alumíniumlemezeket adott, a villanytelep igazgatója pedig személyesen járt a gyárban, hogy az energiaszolgáltatást erre az időre megindítsák. A művezetők azonban gyorsnak tartották a tempót. Horváthot kapkodónak, a részvénytársaság kegyeibe beférkőzni akaró egyénnek tekintették. Bármi is volt Horváth egyéni szándéka, az a törekvése, hogy a termelést megindítja, mindenképpen pozitív. Horváth valóban a részvénytársaság embere; a gyárat meg akarja tartani a rt,-nek. Nem volt ugyanis világos ekkor, hogy a nagyüzemek, különösen a hadiüzemek, magántulajdonban maradnak-e. Meg is írja világosan: „. . . amikor nekem olyan ígéretet tesznek: (szovjet parancsnokság) lássák dolgozni a gyárat, akkor mint működő üzem támogatásban részesül. Örültem ennek azért is, mert minden remény megvan arra, hogy ez a gyár miénk maradhasson. Ha mi megindulunk, nyert ügyünk van a sok álló más üzemmel szemben, ahol már most is az oroszok az urak. Viszont nálunk még orosz őrség sincsen."

17 3* 35