Fejér Megyei Történeti Évkönyv 10. (Székesfehérvár, 1976)

TANULMÁNYOK - Farkas Gábor: A vadásztöltény-, Gyutacs- és Fémárugyár RT. székesfehérvári üzeme az alapítástól az államosításig 1939 – 1948.

tűzoltóberendezéshez tartozó tömlők. Április 7-én 27 munkás jelent meg a gyárban. E napon Tepliczky művezetővel közlik a Könnyűfém Hengerműből, hogy lemezt tudnak adni a Vadásztölténygyárnak és az edénygyártást, ha a feltételek megvannak hozzá, megkezdhetik. E napon Horváth László, aki 6-án érkezett Budapestről, átvette a gyár adminisztratív vezetését. Még e napon járműve is lett a Vadásztölténygyárnak. Timár művezető két ökröt és egy szekeret szerzett. A takarítási és szállítási munkákat most már ökrös szekérrel végezhették azok a munkások, akik eddig kosarakban, ládákban hordták a törmeléket. Egy hét múlva 1 pár lovat is szereztek a szovjet parancsnokságtól.

1,1 A részvénytársaság megbízottja, Horváth László április 7-én megszemlélte a gyárat. Korábban Véghelyi jelentése jutott el a központba, amely nyilván az első benyomások alapján született, így a helyzetet tragikusabbnak ábrázolta a valóságnál. Horváth László a gyári körút után ezt mindjárt meg is állapította: ,,A helyzet valóban szomorú . . , de nem anynyira . . , hogy ne lehetne ott új életet teremteni." Április 8-án az ideiglenes gyári vezetőség összeült: Tepliczky, Horváth, Timár, Szabó, Tormási és Divisch. Még e délelőtt Horváth és Tepliczky felkeresték Gáspár Jánost, most már mint a Nemzeti Bizottság elnökét. Itt újra megerősítették, hogy a gyárnak sürgősen be kell kapcsolódnia a munkába. A mezőgazdasági gépek kijavítását kívánják itt elvégeztetni, amely ellenében a gazdák készpénzben fizetnek. A közművek igazgatója ugyancsak segíteni igyekezett: megígérte, hogy a gyár 14 nap elmúltával kap villanyáramot. A gyár transzformátora épségben átvészelte a háborús időket, csupán a kapcsolótábla ment tönkre. A villanytelep azonnal felajánlotta, hogy ad helyette másikat. Mivel villanymotor elég sok visszamaradt a gyárban, így az energiaellátásban zavar nem lehetett. A városi műszaki osztályon arra kérték a gyár vezetőit, hogy sürgősen ablaksarkokat és sarokpántokat készítsenek, amelyek hiánycikkek, és az építőiparosoknál alig van belőlük, s a lakások és házak helyreállításánál nélkülözhetetlenek. A gyár vízellátását is megoldották. Az aszalvölgyi kutat április 15 körül üzembe állították és így városi vízzel látták el a telepet. Addig is a gyári 1. számú kút adott elegendő mennyiséget. Április 9-én Tormási a külső raktárakat vette szemügyre. Ezek közül a atyapusztait leégve találta, a mohait pedig kirabolták. Mindkét helyen, a raktárak mentén található volt elszórt anyag: így Atya-pusztán 10 tekercs hegesztőhuzal, 80 hordó cinkpor, állványok stb. — Mohán 17 sellak és pólya. A raktárak körül azonban katonák, polgári személyek tartózkodtak, így az anyag egyre fogyott. Egyébként e napon már 30 fő jelentkezett a régi munkások közül és végezték a takarítási teendőket Április 10-én a gyári gazdaságban is végeztek tavaszi munkát. Burgonyát vetettek és kukoricát. Azokat a területeket, amelyeket fogatok hiánya miatt nem tudtak elvetni, gyári munkásoknak bérletképpen osztották ki. Április 11-én a konyhát is felállították, amelynek vezetését Polyányiné vállalta el. Az első napokban 10 fő részére készítettek ebédet. Előző nap nagyobb menynyiségben sikerült babot, borsót, burgonyát, zöldséget vásárolni, míg a zsírt és lisztet, valamint az edényeket kölcsön kapták. Április 12-én már 40 fős létszámmal végezték a helyreállítási munkákat. Ekkor a romok alól még 100 kg aceton, 200 kg hengerolaj, 400 kg paraffin, 400 kg kenőszappan, 100 kg gépzsír, 50 kg gépolaj, 100 kg nitro-