Fejér Megyei Történeti Évkönyv 10. (Székesfehérvár, 1976)

TANULMÁNYOK - Farkas Gábor: A vadásztöltény-, Gyutacs- és Fémárugyár RT. székesfehérvári üzeme az alapítástól az államosításig 1939 – 1948.

ennek a feladatnak a legkisebb mérétkben sem tudott eleget tenni. A 16 hétig tartó fronthelyzet alatt, sőt a december 8-i bénítással megindult rongálódás, majd a részvénytársaság által is jóváhagyott hivatalos kiürítés ezt eleve lehetetlenné tették. Az Ausztriába telepített gyár Regenauba kerül. Már 1945 március elején bekapcsolódott a termelésbe: kerékpáralkatrészeket, precíziós csavarokat, elektronikus készülék-alkatrészeket, sajtolt és forgácsolt tömegcikkeket gyártott. 1945 tavaszán kb. 126 munkavállaló havi 20 ezer körüli munkaórában állította elő a fenti cikkeket. Anyagot a részleg nem kapott az osztrák hatóságoktól, kizárólag a Székesfehérvárról, Mosonmagyaróvárról és egyéb magyarországi ipartelepektől származott anyaggal dolgoztak. 1945. november 18-án kéthónapi anyagtartalékuk volt a regenauiaknak. A dolgozókat igen kényszeredetten, sőt ellenséges magatartással fogadták és kezelték az osztrák hatóságok. A munkások és alkalmazottak nagy része földkunyhókban lakott, kisebb hányada a Hatschek gyár irodáiban. Egy-egy kunyhóban 4—6 személyt telepítettek be. A gyermekek ellátását a hatóságok vállalták el. Napköziotthonban helyezték el őket. A gyári vagyonra is igényt tartottak a helybeli hatóságok. Egy alkalommal el is terjedt a hír, hogy a gépeket hadizsákmánynak tekintik, és azokat lefoglalják.

13 Székesfehérvár felszabadulása után Budapesten a részvénytársaság intézkedéseket tett a helyzet felmérésére. A március 23-án tartott munkabizottsági ülésen elhatározták, hogy húsvét után (április 1.) tisztviselőt küldenek Székesfehérvárra.

14 A részvénytársaságon kívül a városban is gondoltak a gyár helyreállítására, és lehetőség szerint a termelés megindítására. A város szovjet katonai parancsnoksága március 27-én megbízottakat küldött a gyárba, akik a város polgári vezetőjével, a 2l-es bizottság elnökével, Gáspár Jánossal tárgyaltak az üzemi teendőkről. Előtte egy nappal arról értesültek, hogy Tepliczky művezetőt szívesen látná a Vadásztölténygyár vezetőjeként a hatóság. Gáspár János Tepliczkynek elmondotta, hogy egy szovjet kapitány és egy hadnagy szemlélte meg a gyárat, akik szerint egyrószét üzembe lehetne helyezni. A 21-es bizottság elrendelte (március 28.), hogy a gyár megmaradt vagyonát leltározzák. Március 29-től április 2-ig tartott a gyári vagyon számbavétele, de ezalatt helyreállítási, takarítási munkákat is végeztek a gyárban. Ezt egy 30 fős, elsősorban munkásokból álló csoport végezte, akik igazolvánnyal voltak ellátva, és más jellegű közmunkákra nem is vették őket igénybe. Ezek azonban nem a Vadásztölténygyár munkásai voltak, hanem közmunkára igénybevett városi lakosok. Április 3-án már kapuőrség is állott a gyár előtt. Április 4-én csak 13 fő volt.

15 Ezen a napon a munkások egy félkészáruraktárt találtak, amelyet nem törtek fel és épületkár sem esett benne. Úgy vélték ebben a volt raktárhelyiségben be lehet rendezni a műhelyeket és legalább a városi hatóság által szorgalmazott javító-szerelő munkákat el lehet kezdeni. Április 6-án már 22 főre emelkedett a munkások száma, köztük volt Timár művezető is. Ö volt Tepliczky mellett az első műszaki, aki a munkások között már némi irányító tevékenységet tudott kifejteni. A gyári felszerelés persze tovább apadt. Az első leltárakhoz viszonyítva (1945. márc. 29—április 2. közötti állapotok) tovább fogyott a vagyon. Elveszett április elején a gyár összes deszkakészlete, eltűntek a 3* Fejér megyei történeti évkönyv 33