Fejér Megyei Történeti Évkönyv 10. (Székesfehérvár, 1976)

TANULMÁNYOK - Farkas Gábor: A vadásztöltény-, Gyutacs- és Fémárugyár RT. székesfehérvári üzeme az alapítástól az államosításig 1939 – 1948.

jesen eltűntek a közhasználatú cikkek, sőt elkötötték a gyári lovakat is az istállóból. Az irodákból bútorokat, szőnyegeket hordtak szét. Havasi 9-én még nagy nehezen három lófogatot összeállított és a járművekre szerszámokat, csiszoló anyagokat rakatott. A kocsikat Szeltner művezetővel 10-én hajnalban útnak indították. 9-én Balogh Kovács főmérnök személygépkocsival visszatért Székesfehérvárra. Elszomorodva látta, hogy a gyárat a polgári személyek tönkretették. A főmérnök e napon, 16 órakor ismét Magyaróvárra indult. Másnap hajnalban Havasi is egy német teherautóval elhagyta a gyárat, így ott Bogdán zászlós mradt 9 főnyi legénységgel. A tiszt megígérte, hogy mindaddig ügyelnek a gyárra, amíg a harcba nem kell bekapcsolódniuk. A gyári polgári alkalmazottak közül csak Jelinek és Farnady maradtak. Erejük a fosztogatás meggátlására végképpen elégtelen volt. December 10-én a két gyári teherautót Magyaróvárról visszaküldték Fehérvárra, azzal a feladattal, hogy a legértékesebb holmikat még hozzák magukkal. Ezek 11-én vissza is érkeztek, de csak 13-án tudták ismét útnak indítani azokat, mert mindkettő javításra szorult. Az elindított lófogatok azonban 12-én délig még nem érkeztek meg Magyaróvárra, de az úgynevezett Gazda traktor sem. Ezt Bogdán zászlós a 103. tüzérosztályhoz bevontatta, mivel pótkocsija defektet kapott. Sárkeresztesen is egy pótkocsi vesztegelt, amelyet csendőrség őrizett. Ezen néhány csomag csappantyú és a csappantyú-gép volt elhelyezve. A traktor kerekeit egy katonai mentőkülönítmény szerelte le. A Lakocsai főhadnagy által útnak indított lovasfogatok közül kettő Mosonmagyaróvárra érkezett 13-án, míg a harmadik az érsekújvári járásba ment, mivel kiderült, hogy a polgári lakosságot ott telepítik le. Véghelyi Béla 11-én, 12-én és 13-án a részvénytársaság megbízásából ismét Székesfehérváron járt. 13-án este visszautazott Magyaróvárra, de ott a fehérvári vezetők közül senkit sem talált. Valamennyien Németországba utaztak, de megtudta, hogy 13-án este még Hegyeshalomban tartózkodtak. Véghelyi látva az anarchikus állapotokat, 13-ról 14-re virradó éjjel, fél 1-kor a részvénytársaságnak telefonon beszámolt a fehérvári és magyaróvári helyzetről. Elmondotta, hogy Roland német százados 13-án délután 4 órakor érkezett a székesfehérvári gyárba, és megütközött azon, hogy a gépek, készáruk, az anyag jórésze az üzemben maradt. Rögtön felajánlotta, hogy 200 vagont bocsájt a gyár rendelkezésére. Kijelentette, hogy másnap reggel 8 órakor a készáruk bevagonírozását megkezdi. Mindenesetre a gyárban maradt Karancsi Béla megkísérli, hogy a vagonokat ne Németországba, hanem Magyaróvárra irányítsák. 13-ig a vas- és fémraktárakat a polgári lakosság nem törte fel, csak a segédanyagokat, s az üzemanyag-raktárakat fosztották ki. Azt is megállapította, hogy 2—3 hét alatt az üzemet termelőképessé lehetne tenni. A németek 13-ig a gyári szerszámok nagy részét igénybe vették, tulajdonképpen a katonai mozgóműhelyek szerszámigényeit elégítették ezekkel ki. Arról is szó volt, hogy a németek a gyár gépeiből további mozgóműhelyeket szerelnek fel. A december 14-i értekezleten Bartha vezérőrnagy előtt az rt. emberei elmondották, hogy nekik nem volt tudomásuk Roland százados akciójáról. Ök a december 6-i megállapodáshoz tartották magukat, amikor a vegyesbizottság 120 vagont és 10 teherautót ígért a kiürítéshez. A bénítás céljából leszerelt gépi alkatrészek hiánytalanul megérkeztek Magyaróvárra. A németek tudomására jutott, hogy a gyárnak a városban és a városon